Trieszt egyik fő jellegzetessége az északi irányból fújó, igen erős szele, a Bora, amelyhez szép legenda kapcsolódik.

Úgy tartják, hogy valamikor nagyon régen Eolo, a szél istene sokat vándorolt népes családjával. Egy alkalommal, amikor épp arra a fennsíkra érkeztek, ami a tengerre néz, megállapodtak egy rövid időre. Eolo egyik csodaszép lánya, Bora, úgy döntött, hogy kirándul kicsit a környéken egyedül, a többieket hátrahagyva. Addig bolyongott, mígnem estére elfáradt és egy közeli barlangban húzta meg magát.

Épp ebbe a barlangba tért meg a nem isteni származású hős, Tergesteo, aki épp egy hosszú utazásról érkezett. Bora még sosem látott hozzá foghatóan erős, vonzó férfit, így azonnal szerelembe esett, ahogy Tergesteót is elbűvölte a gyönyörű lány. Szenvedéllyel túlfűtött napokat töltöttek együtt, miközben Borát az egész családja kétségbeesetten kereste a környéken. Végül megtalálták a párt, a barlangban ölelkezve.

Photo by brunetto ziosi on Unsplash

Eolo, a szélisten olyan éktelen haragra gerjedt, és akkora ciklonná változott, hogy szegény Tergesteo emberi testét rongybaba módjára csapkodta a sziklákhoz. A férfi odaveszett. Bora pedig olyan fájdalmas könnyeket hullatott, amelyek a parton sziklákká, kövekké váltak.

Az anyatermészet megsajnálta a vigasztalhatatlan Borát és hogy enyhítse fájdalmát, Tergesteo véréből egy ősszel vörös színekben pompázó levelű fafajtát (sommacco – Rhus coriaria) alkotott, amely ma is ezen a területen él. Azonban nem csak ennyit tett, hiszen kagylókból összehordott egy kis dombot is, amelynek lábánál századokkal ezelőtt egy picike város jött létre: Tergesteo – amit mi ma Trieszt néven ismerünk.

Photo by Tom Wheatley on Unsplash

Eolo, a szél istene pedig – azért, hogy lánya megbocsásson neki – engedélyt adott Borának, hogy évente néhány alkalommal pár napig tiszta erőből végigsüvítsen a városon, újraélve a Tergesteóhoz kötődő féktelen szerelmét.

A szél erejéből sejthetjük, hogy ez a szenvedély valóban mindent elsöprő volt!

Forrás: juzaphoto.com