Olvastátok esetleg Hemingwaytől (1899-1961) a Búcsú a fegyverektől című kötetet?

Az amerikai író-óriás egy önéletrajzi ihletésű könyvben idézi fel az I. világháború azon eseményeit, amelyekben maga is részt vett. Szinte tizenévesen jelentkezett a frontra, egyenesen Milánóba küldték – állítólag az egyik első feladata volt, hogy egy bombatámadás után a lőszergyárban dolgozó nők maradványait összegyűjtse; borzasztóan nehéz lehetett. Valamivel később maga is megsérült, és hónapokig lábadozott a közelében felrobbant bomba szilánkjai okozta sebekből. Itt ismerte meg Agnes nevű szerelmét, aki nővér volt a kórházban. Ezek a történetek a Búcsú a fegyverektől című kötetben is visszaköszönnek – akik ismerik az író életútját, talán még ennél is több párhuzamot tudnak felfedezni a könyv története és Hemingway élete között. Ezen túlmenően sok apró részletet megtudhatunk Olaszországról a háborús időszakban, amelyek talán számunkra is adnak egy másfajta szemléletet, vagy megmutatják Itália eddig nem ismert arcát.

A Scribner Kiadó új köntöse Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című könyvén

A kötet számunkra legérdekesebb része így mindenképpen az 1. világháborús Olaszország, amely olyan nagy hatást gyakorolt Hemingwayre, hogy oda még évtizedekkel később is vissza-visszatért – szinte mondhatjuk, hogy hazajárt.

Hemingway olasz fronton elszenvedett sérülése elég komoly volt: 227 szilánk fúródott a lábaiba, hónapokig kezelték kórházban –  és az olasz Bátorságért Ezüst Kitüntetést is megkapta, mivel a robbanáskor a sérülése ellenére fedezékbe segített egy olasz katonát. Miután nagyjából helyrejött, kapott egy tíz napos eltávozási lehetőséget, amelyet kihasználva Stresába ment. Ez a picike város a Lago Maggiore partján fekszik, és Milánóból egy egy órás vonatúttal elérhető. 1918-ban a Grand Hotel Iles Borromées-ben szállt meg, ahonnan festői kilátás nyílik a tóra – nem csoda, hogy ez a környezet később is visszahúzta az írót. Mintegy 30 évvel később, amikor ismét visszatért a hotelbe, a vendégkönyvbe csak annyit írt: Ernest Hemingway, egy régi ügyfél. Természetesen a vendégkönyv ezen oldala látható is a helyszínen. S talán azt sem kell megemlítenem, hogy a hotel szobáinak árfekvése a Nobel-díjas író hírnevéhez és tiszteletéhez méltón igen borsos.

Stresa, Grand Hotel Iles Borromées
Forrás: italymagazine.com

Ettől függetlenül én mindenképpen ajánlom Stresa meglátogatását, akárcsak egy röpke napra, Milánóból átruccanva is. Nem is a hotel miatt, ami amúgy építészetileg nagyon rendben van, hanem a kisváros hangulata miatt inkább, ahonnan aztán hajóval lehet felfedezőútra indulni a tavon – egy-két apró szigetet felkeresni (Isole Borromee), amelyek mind-mind kis ékszerdobozként várják a látogatókat. És persze ott van még a városban egy nagy csomó látnivaló is, amelyeket szintén kár lenne elmulasztani: Stresa város turisztikai oldala több érdekességet is kínál, amelyeket érdemes végigjárni, köztük a város főterét vagy akár a Szent Ambrus templomot.

A Búcsú a fegyverektől 1928 körül jelent meg, a Scribner nevű hatalmas amerikai kiadó annak idején folytatásokban jelentette meg magazinjában. 2012-ben – milyen szép gesztus – ugyanez a kiadó újra megjelentette a kötetet, amelyben aztán a kötethez eredetileg nem tartozó, mintegy 47 féle alternatív befejezés is található a mester tollából, ami talán egy kicsit hozzá is tesz az eleve szenzációs mesterműhöz.

Olvassatok!

Photo by Ajda ATZ on Unsplash