Nyári utazásom egyik legizgalmasabb állomása volt Pompei.

Az időutazás kifejezés ennek az elpusztult városnak romjai között sétálva nyer értelmet igazán. Mindenki várakozásokkal tekint egy pompei utazás elébe, én sem voltam ezzel másként. Aztán persze azért várakozás és felkészülés ide vagy oda, mégiscsak meglepi az embert ennek az egykor volt jókora városnak a mérete – s bár mindössze 20-25 ezer ember lakta a Vezúv kitörése előtt, ma mégis hatalmasnak tűnik a tér, ahol ez a város elterül. Különösen mellbevágó azt látni, hogy mekkora része került feltárásra eddig – kellemes időben egy teljes napot is nyugodtan lehet itt barangolni.

Sokszor gondoljuk azt mi, így, itt a 21. század kényelméből, hogy milyen nyomorultul élhettek az ókori emberek. Bőven a technológiai forradalmak előtt vajon mivel ütötték agyon az időt a pl. Pompeiben élő közemberek? Nos, lehet, hogy közösségi média nem volt, azon kívül viszont szinte minden más igen.

Pompeinek gyönyörű színháza volt – ez a része a városnak meglepően épen megmaradt. A szabadtéri játékoknak így semmi nem szabott gátat – a szórakozás ezen formája így széles körben elérhető volt. A színház mellett gladiátoriskola is található – itt gyakoroltak a duzzadó izmú harcosok a nem ritkán fakardokkal vívott felkészülési csatáik során a nagy megmérettetéseikre.

Pompei színháza
Szerkesztőségi fotó

A pompei ember persze nem csak itt tudta eltölteni szabadidejét. Aki megengedhette magának, annak közfürdő is rendelkezésére állt. Itt többféle hőmérsékletű medencékben merítkezhettek meg, sőt még szauna is elérhető volt számukra. A komplexumban öltözők is helyet kaptak – egyfajta wellness-központ működött tehát i. sz. 79. előtt Pompeiben.

A közfürdő épülete Pompeiben
Szerkesztőségi fotó

A bordélyház, mint fogalom sem volt ismeretlen az ókorban. Pompeiben ezt a házat Il Lupanare névvel illették, így a felajzott kedvű, esetleg már kissé borgőzös delikvensek itt vásárolhattak maguknak egy kis boldogságot. Állítólag igen jutányos áron mérték a kegyeiket a Lupanare hölgyei! S hogy minden kétséget kizáróan oda is találjon mindenki a bordélyházba, a kapu fölé egy kőből megformált péniszt tettek, ami aztán minden kétséget kizáróan útbaigazította a Pompei utcáin tébláboló boldogság-vadászokat. A falakon pedig még ma is jól láthatóan olyan jeleneteket találunk falfestmény formájában, ami a szexuális aktus különféle formáit jeleníti meg – kis inspirációt adva az ott eltöltött percekhez.

Il Lupanare – a bordély
Szerkesztőségi fotó

Bordélyház – hasznos instrukciókkal
Szerkesztőségi fotó

Pompeiben az arisztokraták vagy jómódú kereskedők házai is fennmaradtak részben. Ezeket végigjárva kaphatunk mi is némi képet arról, hogy milyen körülmények között éltek az ókoriak: csodálatos épületekben, megdöbbentően szép falfestményekkel díszített házakban laktak, a hálóhelységekkel, dolgozószobával, néhol fürdővel is rendelkező építményekben.

Pompei – lakóház falfestményekkel
Szerkesztőségi fotó

Ezeket nem ritkán az épület által körülvett árkádos kerengő és egy belső udvar is kiegészítette, amely csendes zöld szigetet és igazi felüdülést hozott a pompei nemeseknek az egész év során.

Belső kert Pompeiben
Szerkesztőségi fotó

Ejtsünk pár szót az utakról is – nem, Pompeiben nincs sok kátyú… még mindig nincs. Persze, a házakból gyakran egy-egy lyukon az utcára csorgott a szennyvíz, de az átlépőkövek segítségével száraz lábbal kelhetett át az úton bárki.

Pompei útjai – előtérben a lyuk az út mentén a szennyvíz számára
Szerkesztőségi fotó

Ezek a kövek pedig épp olyan szélesek voltak, hogy az ókori szekerek kerekei között kényelmesen elfértek – mindenki egyszerűen mehetett a dolgára tehát ebben a városban.

Átlépőkövek Pompei utcáin
Szerkesztőségi fotó

Az utcaszerkezetet a tipikus római jellemzők mentén alakították ki: két, egymásra merőleges széles főút mellett sorakoztak a keskenyebb, szűkebb utcák, amelyek hálós szerkezetet formáltak.

Nincs kátyú…
Szerkesztőségi fotó

A főút pedig nyilván a fórumra vezetett – Pompei főtere igencsak impozáns méretű volt, csodás oszlopsorokkal körülvett teret kell elképzelni, amelynek egyik legfontosabb pontján a bazilika állt. Persze több templom is helyet kapott a városban – ezek azonban még nem keresztény templomok voltak, a római többistenhit szellemében épültek.

Pompei főtere – a Fórum
Szerkesztőségi fotó

Pompeiben nincs nyitva mindig minden ház, amelynek viszonylagos épségben maradt meg a belső tere és elkészültek a feltárással. Időről-időre pihentetnek néhányat (bezárják), hogy a turistaáradat miatti nagyobb igénybevételt jobban bírják. Ezért, ha néhány év különbséggel újra ellátogatunk Pompeibe, biztos, hogy lesz újdonság, hisz jó eséllyel nem ugyanazok az épületek lesznek nyitva a nagyközönség előtt.

Bármikor érdemes tehát Pompeibe látogatni – milliónyi apró részletet hallhatunk erről az ókori csodáról, főként, ha hozzáértő idegenvezetőnk akad.

Ne habozzatok meglátogatni az ókori romvárost – ha igazi időutazásra vágytok, jobb helyre nem is mehettek. Jó tanács: a tavaszt célozzátok, vagy az őszt – nyáron az irdatlan hőség kicsit megnehezíti az élmények befogadását. De én vagyok a tanú rá, hogy azt sem lehetetlen végigcsinálni!