Emlékeztek még erre a sorozatra? Na, pont nem erről lesz ma szó!

Azért írok Capriról most, mert épp nemrégiben jártam arra, így gondoltam, egy-két élményt megosztok.

Ez a kis, kontinensről leszakadt kődarab az egyik legvarázslatosabb hangulatú szigete a Nápolyi-öbölnek. Itt minden csupa szín, a tenger nagyon kék és nagyon tiszta – hamisítatlan nyaralási élmény vár azokra, akik a meleg évszakban idelátogatnak. Persze, néha túl meleg is tud lenni – aki azt nem szereti, nem fog csalódni a tavaszi vagy őszi Capriban sem.

Kikötő – Capri
Szerkesztőségi fotó

Egy órányi hajókázás után lehet a Nápolyi-öblön át Capriba érkezni, Sorrento érintésével. Aki pedig Sorrentóból indul Caprira, az kb. az út felét takaríthatja meg időben. Már ez az utazás is nagyon szép. A hab a tortán viszont a kis hajókázás volt számomra a sziget körül. Ezen a kb. 1 órás programon egy teljes kört lehet megtenni Capri partjai mentén, bekukkantva a számtalan barlangba – zöldbe, fehérbe és a kék szélére pl.

Zöld barlang – Capri
Szerkesztőségi fotó

Capri kék barlangja (Grotta Azzurra) nagyon különleges hely! Aki jegyet vesz is előre, hosszú várakozási időre számítson, hiszen mindenki erre a látványosságra feni a fogát. A barlangot az 1800-as években fedezte fel egy halász teljesen véletlenül. Különlegessége, hogy a napfény épp úgy törik meg a vízen, hogy a barlang belsejét egy türkizes-kékes fénnyel vonja be. Nagyon speciális hatása van, nem hiszem, hogy lenne ember, akit ez nem nyűgöz le! Az pedig további kuriózuma a dolognak, hogy a barlangba nem lehet csónakban üldögélve bejutni – annyira szűkös ugyanis a bejárata, hogy aki bemenne, annak szépen le kell feküdnie a csónakban (összesen talán max. 6 embert visznek be egyszerre).  A fekvő utasokkal teli csónakot aztán jól berántják a barlangba, ahol 3 egész percig lehet fotózni és szájat tátani – utána indulás van kifelé!

Világítótorony – Capri
Szerkesztőségi fotó

A körúton látható volt még Capri világítótornya, sőt, Sophia Loren villája is – már akinek jó szeme van, mert a szürke épület nagyon beleolvad a kő-környezetbe (nyilván nem véletlenül). Természetesen nem maradhatott el az áthajózás a Faraglioni sziklák egyike alatt, ahol a legenda szerint a sziklaboltív alatt ejtett csókok a szerelmet örökre vasalják. Egy próbát megér! A hajókázás tehát összességében egy fantasztikus élmény itt – a szalmakalapokra azonban tessék vigyázni, mert a szél könnyen ellopja őket!

A hajós kiskörút után indulhatott Capri alaposabb felfedezése. A sziklás sziget tetején csücsülő Anacapri városába lélegzetelállító szépségű szerpentinen lehet eljutni; kisbuszokkal viszik fel a népeket, amelyek sofőrjei bámulatos rutinnal és bátorsággal kanyarognak a hajtűkanyarokban. A sziget oldalán szédítő magasságban végigfutó út páratlan látvánnyal kecsegtet! S hogy mi van Anacaprin? Rengeteg gyönyörűség! Mindjárt kezdem is Axel Munthe villájával. A száz éve itt letelepedett svéd orvos-pszichológus mindenféle mentális bajra vagy hangulatingadozásra ideális gyógyírnak találta Caprit – olyannyira, hogy maga is itt talált hosszú időre otthonra. A doktor megvett egy szép kis telket a sziget tetején, és csodás villát emeltetett rá – belefoglalva az eredetileg már ott álló San Michele kápolnát is, ami ma a villa része. Páciensei közé tartozott a svéd Viktória királynő is, aki több alkalommal megfordult Caprin, a doktor vendégeként. Axel Munthe 1949-ben halt meg – Svédországban, bár feltett szándéka volt visszatérni a szigetre, ezt az egészsége sajnos már nem engedte. A villát, amelynek a kertje is meseszép és onnan is szédületes kilátás nyílik a tengerre, a svéd államra hagyta. Mai napig az a fenntartója, és múzeumként ma már bárki végigjárhatja a villa gyönyörű termeit. S ha valaki jobban elmélyedne Axel Munthe történetében, akkor olvassa el a doktor könyvét, melynek címe: San Michele regénye.

Axel Munthe villája
Szerkesztőségi fotó

Axel Munthe villája
Szerkesztőségi fotó

Anacaprin sétálva könnyen el lehet tölteni az időt az amúgy nagyon reális árú menüt kínáló apró éttermekben, vagy egy-egy ajándékboltba betérve, ahol viszont a turistacsalogató hűtőmágnesek mellett túlárazott kerámiákkal és egyéb csecsebecsékkel várják az utazókat. Van itt csupa természetes alapanyagból készült illatokat kínáló parfüméria, vagy épp olyan édességbolt, ahol a legfinomabb mogyoró- vagy pisztáciakrémes finomságok ejtik rabul az édesszájúakat. S még Limoncello is kóstolható. Ezek a termékek azonban nem olcsók – Caprin zsebbenyúlós a vásárlás!

Axel Munthe kertje
Szerkesztőségi fotó

Anacaprin még a libegőzést sem érdemes kihagyni. A Monte Solaro Capri legmagasabb pontja, a libegő mintegy 12-13 perc alatt visz fel több mint 500 m szintkülönbséget áthidalva. A székbe szinte beledobják az embert, felérve pedig két markos olasz legény jóformán kirántja belőle – így mindenki nyugodt lehet, nem lesz gond az utazással. A Monte Solaro tetejéről lehet látni a Faraglioni-sziklákat, meg úgy általában körbe lehet tekinteni – és persze frissítőt is ihatunk a bárban, ha már épp arra jártunk.

Libegő – Anacapri
Szerkesztőségi fotó

A visszaút Anacapriról a lentebb fekvő Capriba ugyanolyan kanyargós nyilván, mint felfelé. Lenn a városban aztán többféle programból is választhatunk: aki szeretne, strandolhat kicsit, vagy végigjárhatja a kikötő környékén az üzletsorokat. Fagyizni mindenképp kötelező, jeges innivalót (jégkása – granita) is fogyaszthatunk, mielőtt elindulunk Augustus császár kertjébe. Átkanyaroghatunk ehhez gyalogosan fél Caprin, szűk kis utcákon, üzletek és szállodák között haladva. Parfümériákat itt is találunk, s a kertbe érve a sziget egyik legszebb kilátásában gyönyörködhetünk – van itt néhány legszebb, nem igaz?

Kilátás Augustus császár kertjéből – a Faraglioni sziklákkal
Szerkesztőségi fotó

Ha mindezt végignéztük – mint ahogy én is tettem – ideje visszatérni a szárazföldre, hogy további kalandokat üldözzünk az öböl mentén. Mesélek is néhányról azok közül, amelyeket magam is átéltem. Tartsatok velem!