Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Dante és a csaták – a kardforgató költő

Azt tudjuk Dantéról, hogy a sportok, a vadászat és a katonai kihívások sem hagyták hidegen.

Több csatában is részt vett, ahol az ellent kellett kaszabolni, így ott volt 1289-ben a campaldinói csatában, és az Isteni színjátékból kiderül, hogy a capronai vár ostromában is részt vállalt.

Ezek a csaták jellemzően a Firenze által különféle okokból elindított harcok voltak, amelyekben Dante politikai szerepvállalása okán amúgy is nyakig benne volt.

De nézzük, mi volt ez a két csata, amelyekben szinte biztosan harcolt a költő, és milyen emlékek léteznek erről Dante vonatkozásában.

A campaldinói csata – 1289.

Firenze guelf városvezetése ferde szemmel nézett a ghibellin érzelmű Arezzo városára, és 1289-ben úgy döntött, hogy az ellentétekre hivatkozva elfoglalja. A firenzei seregeket Siena, Lucca, Pistoia és más városok is katonákkal támogatták, így a sereg egész tekintélyesre hízott. Ennek a csapatnak volt részese Dante is, aki 24 évesen, lovagi ősökkel a háta mögött, tisztes firenzei polgárként menetelt a csatába.

Ahogy azt említettük, az itáliai államokat, köztársaságokat és/vagy hercegségeket igencsak megosztotta, hogy pápai érzületűek, azaz guelfek voltak-e, vagy inkább az uralkodó (osztály) pártját fogták a pápa ellenében, tehát a ghibellinek táborát erősítették. A két politikai nézet folyton-folyvást ütközött a középkortól évszázadokon át, és sok ellentétet szított képviselői között. Ezek az ellentétek pedig nem ritkán fegyveres összetűzésekbe is torkolltak; ennek volt egyik – Dante szempontjából – emblematikus példája a campaldinói csata.

A csatáról egy korabeli levél tanúsága szerint térképes vázlatot is készített, miközben szöveges leírása is fennmaradt az utókor számára. Eszerint a csata heve igen nagy lánggal égett, és a költő ilyen öldöklésre a legkevésbé sem számított – ám a firenzei csapatok diadala kárpótolta a nagy ijedelemért.

Az arezzói fegyveres haderő létszáma ugyan nem maradt el sokban a firenzeitől, viszont nyílt terepen ők gyengébbek voltak, és mivel a firenzei csapatok kikényszerítették a campaldinói mezőn való ütközetet, végül az arezzóiak alulmaradtak.

1292-es freskó a campaldinói csatáról San Gimignanóban

A capronai vár ostroma

Néhány hónappal a arezzói küzdelem, vagy más néven a campaldinói csata után a guelfek minden bizonnyal a capronai vár ellen indultak, ám abban, hogy Dante ezekben a harcokban is részt vett-e, nem lehetünk teljesen biztosak. Néhány irodalomtörténész szerint ott lehetett, s bár az Isteni színjátékban szó kerül róla – némi megbánó felhanggal – , biztos adatok nem szolgálnak erre. Számos megengedő feltételezés szerint, ha már egyszer Dante a campaldinói csata soraiban alaposan kivette a részét a harcokból, semmi nem szól az ellen, hogy a harcok folytatását jelentő capronai vár ostrománál is részt vállalhatott a küzdelemben. Erre utal továbbá az is, hogy az Isteni színjátékban számos elemet a saját életéből ragadott ki és vetett papírra Dante; elképzelhető, hogy ez is abba a sorba illeszkedik.

Ebből is láthatjuk, hogy Dante nem csak a tollal, de a karddal is jól bánt, és fiatal éveiben megtette a magáét Firenze védelmében fizikai erejével is. Egyetlen élet és mennyi történés! És irodalmi munkáira még nem is szakítottunk igazán időt, hisz eddig csak a személlyel magával foglalkoztunk. Azért ígérhetjük, hogy előbb-utóbb mindenre sort kerítünk – ez az év úgyis komplexen Dantéról szól Olaszországban, s egy picikét nálunk is.

Upezzinghi tornya, a capranói vár – Forrás wikipédia