Sok forrásból tájékozódhatunk Dante életéről, mi most egy dióhéjnyi összefoglalót adunk róla.

1265 májusában született a méltán az olasz nyelv atyjának tartott költő, Dante Alighieri. Ősei nemesi ranggal rendelkeztek, így a család viszonylagos jómódban élt – többek között ezért is engedhette meg magának a későbbi költő családja, hogy gyermekük széles körű képzést kapjon. Egyes források ferences szerzeteseket említenek mellette oktatóként, mások szerint dominikánus rendiek is foglalkoztak vele – az azonban bizonyos, hogy gyermekévei során sajátította el a latin nyelvet.

A későbbiekben a középkor oktatási rendjének megfelelő szinteket elérve lehetősége nyílt az ún. trívium képzését is felvenni, ami jellemzően a latin nyelvtan, a logika és retorika képességét volt hivatott acélozni. Később pedig a quadrívium szerinti okítást is megkapta, melynek során ismerkedni tudott az asztronómia, az aritmetika, a geometria rejtelmeivel és zenei képzésben is részesült.

Latin nyelvismerete okán a nagy ókori költők műveit is forgatni tudta, így egyre szélesebbé vált műveltségének horizontja. Fiatal éveiben Bolognában is megfordult, ahol egy akkor már 200 éves múltra visszatekintő egyetem működött – itt retorikai képességeit finomította tovább, és még természettudományi ismereteket is begyűjtött, amelyek későbbi irodalmi munkái nyomán majd visszaköszönnek. Itt lett tagja még az orvosok, gyógyszerészek céhének is, ami azért fontos, mert ez (a céhtagság) biztosította a későbbiekben, hogy közéleti tisztséget tölthessen be.

Forrás: wikiqoute

Dante fiatal éveit – Beatrice felett érzett szerelmi bánata miatt is (erről később még részletesen beszámolunk) – a tanulmányok és a sportok töltötték ki. Mind a filozófia, mind a teológia terén tovább képezte magát, és a vadászat, valamint a kardforgatás is közel állt hozzá.

1293-ban, a család által hosszú évekkel korábban eldöntött házasságra lépett, felesége Gemma Donati volt. Azt sajnos teljesen pontosan nem ismerjük, hogy hány gyermek született a frigyből – ami bizonyos, hogy két fiú és egy lány a felnőttkort is megérte. Jacopo és Antonia az egyház kötelékébe lépett, Pietro azonban bíró lett. Az ő leszármazottai a mai napig Olaszország területén élnek – több mint 700 év történemét hordozza ez a család, amibe még belegondolni is szédítő!

Dante katonaként is megállta a helyét, részt vett például a campaldinói csatában is, melyről viszonylag részletes leírást is készített. Ezzel a témával szintén foglalkozunk még picit később, egy másik írásban!

A felnőtt Dante Firenze, hőn szeretett szülővárosa közéletében is fontos szerepet töltött be. Az évek során priorként és gonfaloniereként is részt vett a város irányításában. Az első poszt leegyszerűsítve a vezetők tanácsában való részvételt jelenti, a második pedig a városvezetői tisztséget. Firenzében mindkettőt két-két hónapra lehetett elnyerni, Dante pedig élt is a lehetőséggel. Később pápai nagykövetként is foglalkoztatta a város, ez azonban nagyon rosszkor és rosszul jött ki. A politikai szerepvállalása okán Dante 1301-ben arra kényszerült, hogy elhagyja Firenzét – pontosabban a pápánál tett látogatását követően nem térhetett vissza a városba. Ennek hátterét az adja, hogy a korszakban számos városállamban/köztársaságban okozott megosztottságot a pápa-párti (guelf) és a pápaellenes, vagy uralkodópárti (ghibellin) ellentét. Ennek alapjáról, illetve a Dantét érintő részleteiről is várjuk az érdeklődésüket – hamarosan sorra kerül ez az érdekesség egy önálló cikkben!

Forrás: liosite.com

Dante tehát 1301-től száműzetésben élt, melynek során sok itáliai városban megfordult, zömében nemesi családok vendégeként tengette napjait, miközben folyamatosan szeretett Firenzéjében való visszatéréséről álmodott. Miután ráébredt, hogy erre nemigen lesz lehetőség, bánata egészen Franciaországig vitte. Úgy 1307 körül utazott el Párizsba, ahol különféle (főként filozófiai és teológiai) tanulmányok mellett elkezdte a vázlatokban már valószínűleg létező Isteni színjáték összeállítását és készre csiszolását. Néhány évet töltött Franciaországban, erről az időszakáról viszonylag keveset tudunk.

Dante utolsó éveit Romagnában töltötte, egy Guido Novello da Polenta nevű nemes birtokán, itt érte 1321. szeptemberében a halál – malária végzett vele.

Sírja a ravennai katedrális egyik oldalkápolnájában található a mai napig, sírfeliratát egy bolognai mester, Giovanni del Virgilio írta, melyet Képes Géza ültetett át gyönyörűen magyar nyelvre:

Dante, a nagy teológus, az összes dogma tudósa,

mit anyaként a dicső bölcselet emtet ölén:

Múzsák fényessége, az elbűvölő szavú dalnok,

itt pihen és híre szétárad a sarkkörökig:

egyik kardja kimérte a holtak, másik az élők

országát, s ha beszél: érti a nép s a tudós.

Majd a mezőket zengi be játszi olympusi sípja;

a komor Atropos, óh, félbeszakítja dalát.

Hálátlansággal fizetett meg néki Firenze:

most ez a mostoha föld számkivetette fiát.

Ám a szelíd Ravenna vezére, Guido da Polenta

vette kegyébe a jóst, népe dicsérte ezért.

Krisztus ezerháromszáz és huszonegyedik éve

szeptember idusán visszafogadta az Ég.

Dantét Ravennában helyezték örök nyugalomra, azonban Firenze városa nem olyan sokkal később már belátta, hogy a nagy múltú és hatalmas tehetségű költő helye náluk lenne. Természetesen Ravenna nem szándékozik kiadni a költő maradványait, hiába kardoskodik Firenze. Hiába próbálta már az 1500-as évek elején Lorenzo Il Magnifico (a fényességes) de’ Medici lánya, Lucrezia is visszaszerezni Dante hamvait Ravennából.

Dante maradványait egyébként 1921-ben megvizsgáltak a tudósok, hogy fényt derítsenek arra, hogyan nézhetett ki a költő. A vizsgálatok azt mutatták, hogy kb. 165 cm-es lehetett, határozott sas orra jobbra hajlott, nagy szemei voltak és kissé kiugró állkapcsa, ami miatt az alsó ajka a felsőhöz képest kicsit előrébb helyezkedett el. Boccaccio szerint szeme mindig tűnődő, gondolkodó volt, személyisége kissé introvertált, keveset beszélt, és idősebb korábban némileg hajlott tartással járt.

Ő volt tehát Dante, az olasz nyelv atyja – élete érdekesebb részleteivel és fontos munkáival a továbbiakban is bőségesen szeretnénk foglalkozni, így tartsanak velünk ezen az emlékező utazáson, amelyet egyébként Olaszországban – a múzeum zárások és nyitások közepette – sok (akár online) programmal próbálnak színesíteni.

Dante nyughelye – Ravenna – Forrás: emilitalytravel.com