Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Michelangelo papucsa

Elindult az új év, így új témák, úgy cikkek kerülnek terítékre az olaszorszagrol.hu oldalon. Remélem, mindenki várta már!

Nemrég futottam bele egy jópofa cikkbe, ezért arra gondoltam, megosztom veletek, hogy kiről és miről szól.

Firenze
Photo by Ali Nuredini on Unsplash

Michelangelo a főszereplője a mai cikknek, meg egy pár házicipő és egy fél pár papucs. Ezeket a lábbeliket már nagyon régóta tulajdonítják a mesternek, hiszen az ő firenzei lakóházából származnak. Szénizotópos vizsgálattal azt is megállapították már, hogy a házicipők és a fél pár papucs (a másik fél még 1873-ban tűnt el) éppen abból a korszakból származnak, amikor a mester ott élt. Így elég valószínű, hogy a Firenzében őrzött lábbeliket egykor tényleg Michelangelo koptatta. A tárgyak értékét nem csak az adja, hogy azon kevés személyes emlékek közé tartoznak, amelyek a mestertől ránk maradtak, hanem az is, hogy további kutatások alapjául szolgáltak. Antropológusok ugyanis arra jutottak, hogy a cipőt viselő személy minden bizonnyal kb. 160 cm magas lehetett. Giorgio Vasari, a reneszánsz nagy művészeinek híres életrajzírója is úgy nyilatkozott, hogy Michelangelo közepes termetű fickó volt – vállai ugyan kimondottan szélesek voltak, ám testalkata arányosnak számított. Vélhetően a magasságra a cipők kitaposottságából, a hordásból adódó változásaiból tudtak következtetni.

Michelangelo megmaradt lábbelije
Forrás: Casa Museo Buonarroti

A lábbeliket mi magunk is megtekinthetjük, azokat Firenzében őrzik. Ennek a reneszánsz városnak a meglátogatásakor amúgy is érdemes ellátogatni a mesternek állított múzeumba is!

Michelangelo majdnem 90 éves koráig élt, ami a reneszánsz idején igen magas életkornak számított. Azt sajnos nem tudjuk, pontosan mi okozta a halálát (sosem végeztek a firenzei Santa Croce templomban nyugvó maradványain vizsgálatokat), ám a korabeli leírások, és egyre-másra előbukkanó információk alapján, melyet kutatók leltek fel, azt gyanítják, hogy Michelangelo krónikus ízületi gyulladástól és köszvénytől is szenvedett, ráadásul ólommérgezése is volt, ami pedig az ekkortájt használt ólomtartalmú festékeknek való hosszú idejű kitettségtől alakulhatott ki. Ez nem olyan meglepő – csak a Sixtus-kápolnát vagy négy évig készítette segédeivel, ahol nap mint nap szívta be ezen ólomtartalmú festékek kipárolgását. A festékek nyilván jócskán érintkeztek a bőrével is, ezáltal nincs semmi csodálkoznivaló azon, hogy ezektől a nem épp természetbarát anyagoktól mérgezést kapott.

Michelangelo portréja.
Festő: Daniele da Volterra (Daniele Ricciarelli)
Forrás: wikipédia

S ha már ott tartunk, hogy a Sixtus-kápolna festése is szóba került, mindjárt ajánlanék is egy könyvet a kedves olvasóknak, amely az elmúlt egy-két évben került a kezembe. Ez pedig nem más, mint Ross King 2002-ben megjelent könyve, amely a „Michelangelo és a Sixtus-kápolna” címet viseli. Én nagy élvezettel olvastam, az író sodró lendülete teljesen magával ragadott, így tervben van már, hogy mást is elolvasok tőle (ez minden bizonnyal a firenzei dóm kupolájának és Brunelleschi építészeti zsenijének története lesz). Ha egyszer lesz alkalmam végre visszatérni a Vatikánba, biztosan egész más szemmel nézem végig a kápolnát (már amennyire azt a tömeg és a sürgető teremőrök engedik…).

„1508-ban ​II. Gyula pápa megbízta Michelangelót a Sixtusi-kápolna mennyezeti freskójának elkészítésével. A harminchárom éves szobrász csak igen felszínes tapasztalatokkal rendelkezett a feskófestés technikai és fizikai értelemben is embert próbáló műfajában, ráadásul szinte példátlanul hatalmas volt a telifestendő, több mint ezeregyszáz négyzetméteres felület is. Gondosan összeválogatott segédek csapatával négy éven át dolgozott a roppant művön; rajzok és vázlatok ezreit készítette, és hátfájdító, kitekeredett testtartásban megszámlálhatatlan órán át festette a harmincméteres magasságban ívelő boltozatot. Az eredmény a festészet történetének egyik legelképesztőbb és legcsodálatosabb alkotása. Ross King könyve e négy csodálatos és gyötrelmes év; nemcsak a kápolna boltívei alatt töltött, dolgos napok, hanem egyben a kora tizenhatodik századi Róma eseményteli életének története. Ross King élvezetes és számos legendát szertefoszlató könyvében avatott kézzel, sodró lendületű elbeszélésben ismerteti meg olvasóival a modern Michelangelo-kutatás legújabb megállapításait.” (Forrás: moly.hu)

Sixtus-kápolna, Vatikán – Róma
Photo by Calvin Craig on Unsplash