Azon gondolkodtunk, hogy ma valami lombard konyhához kapcsolódó cikkel várjuk Önöket…

… azonban hamar rájöttünk, hogy nem annyira lombard, mint inkább milánói, bergamói, bresciai és egyéb konyhákról lehet inkább beszélni, hiszen a történelem a gasztronómiai szokások elterjedésében is fontos szerepet játszott. Gondoljunk csak bele, hogy Milánó és Mantova mintegy 150 évig osztrák fennhatóság alatt állt, Bergamo és Brescia hosszú ideig Velencéhez tartozott, így a mai értelemben vett régión belül is számos különbség adódik. Ma a teljesség igénye nélkül fogunk szemezgetni ezen konyhák és termékek közül, hogy kapjunk egy kis képet a számunkra is oly kedves témáról.

Természetesen Lombardia is híres azokról a tipikusan olasz ételekről, amelyeket már számtalanszor megemlítettünk korábban, hiszen a rizottók, a polenta itt is szerves részét képezik a mindennapi étkezéseknek. Épp ezért mi most másra koncentrálnánk – említsük is meg mindjárt a gorgonzolát, ami a lombard sajtok első számú versenyzője. Az alábbi képen megcsodálhatjuk a gyönyörű sajtot, korábbi írásunkban pedig részletes információkat osztottunk meg, érdemes visszatekinteni.

Photo by Towfiqu barbhuiya on Unsplash

Karácsony közeledtével nem mehetünk el szó nélkül a panettone mellett sem, hiszen milyen dolog lenne az ünnepek előtt ezt a tipikusan milánói csemegét kihagyni. Nálunk is kapható már évek óta ez a sütemény, így nem kell a konyhában robotolnunk érte – az ára mondjuk itthon meglehetősen rémisztő. Aki szívesen dolgozna meg érte, és tenné az ünnepi asztalra a saját keze munkáját, annak ismét egy korábbi írásunkat ajánljuk figyelmébe.

Photo by Food Photographer | Jennifer Pallian on Unsplash

Folytassuk azonban egy érdekességgel, amiről itthon azért lényegesen kevesebb szó esik, mint a fenti finom falatokról. Ez pedig nem más, mint a cremonai mustár – Mostarda di Cremona. Nem, bizony nem a hagyományos értelemben vett mustárról van szó, ugyanis ez egy gyümölcsös csemege, amit szintén a karácsonyi időszakban lehet nagyobb mennyiségben a boltok polcain megtalálni. A finomság lényege, hogy a gyümölcsöket mustárral keverik, így teszik el télire – majd akár desszertként, akár köretként fogyasztják. A kicsit bizarrnak tűnő ötlet egészen régi korokig nyúlik vissza, amikor a – főként télen – a külvilágtól izoláltan élő szerzetesek a cremonai kolostorokban megpróbálták a megtermelt gyümölcsöket a tél beköszöntével tartósítani. Erre egy jó módszernek tűnt a mustár használata, s az idő összeérlelte az ízeket, a módszer pedig maradt, sőt elterjedt. A pikáns mustár az édes gyümölcsökkel egy elég furcsa kombinációt jelent, de mindenképpen érdemes kipróbálni, hiszen a magyar ízlelőbimbóknak biztosan új élményt nyújt. Fenti linken még recept is található hozzá, így akinek kedve van, akár saját kezűleg is elkészítheti.

S egy egytálétel a tészta szerelmeseinek – a pizzoccheri, ami egy teljes kiőrlésű liszttel készült tészta. Ehhez főtt burgonya és mángoldlevelek passzolnak, amelyeket le lehet rétegezni egy gyönyörű tálban a tésztával, a rétegek közé természetesen finom vaj és reszelt sajt is kerül – ez utóbbi az eredeti recept szerint természetesen egy, a valtellinai területről származó Valtellina Casera.

Ez csak egy apró ízelítő volt abból, hogyan lehet finomakat enni Lombardiában, azonban sokminden van még, amiről később is szó kerül majd. A lombardok kapcsán ne feledkezzünk meg a mascarponéról, amit még a magyar konyhák is használnak a tiramisuhoz – szerencsére lehett itt is finomakat kapni. A lombard szalámik is messze földön híresek, a nyúlból készült ételeik kiválóak és persze kétségkívül a boroknak is helyet kellett kapnia ebben a közel sem teljes felsorolásban.

Egyet megígérhetünk: a lombard gasztronómia nem most került elő először, és biztosan utoljára sem – számtalan felfedezésre váró része van még a konyha ezen észak-olasz szeletének, amit ha nem is ebben a hónapban, de a nem túl távoli jövőben még szívesen körüljárnánk. Reméljük, akkor is velünk tartanak!