Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

Palermo kulturális csemegéi

Palermóba utazunk ma, ahol számos olyan kulturális látnivaló vár minket, amelyeket a művelődni vágyó turista semmiképp sem hagyhat ki.

Több olyan helyet mutatunk be ma, ahol olyan érdekességekre lehet bukkanni, amelyek kifejezetten ritkaságszámba mennek manapság, s mindeközben egy rövid történeti áttekintést is teszünk.

Az első pont ebben az itinerben a Levéltár (Archivio di Stato di Palermo). Az alkirály rendelte el a levéltár megalapítását, amely 1762-ben történt. Mintegy 80 évre volt szükség ahhoz, hogy megtalálják az intézmény végső és megfelelő helyét, és úrrá legyenek azon a káoszon, ami a komplett levéltár megszervezését jelentette. Ez a folyamat 1843-ban zárult le. Az olasz egység kialakulása után pedig a korábbi Bourbon kezdeményezést szem előtt tartva minden szicíliai megyeszékhelyen nyílt egy-egy levéltár.

S hogy mi minden található itt, mit fed fel az intézmény a kíváncsi szemek előtt? Nos, számtalan pergament, a Nápolyi Királyság szinte minden korszakából származó legkülönfélébb dokumentumokat. Sőt, található még itt egy olyan levél is, amelyet I. Ruggero király felesége írt személyesen a XII. században.

A levéltár polcain mintegy 50 km hosszúságban kígyóznak az írásos emlékek, számos közülük görög vagy arab nyelven íródott. Természetesen ma már digitális másolatok is segítik az itt dolgozó kutatók munkáját.

A palermói Központi Könyvtár (Biblioteca Centrale di Palermo) alapítása egészen a XVI. századig nyúlik vissza, és a jezsuita szerzeteseknek köszönhető, akiknek az volt a célja, hogy egy tanulóházat hozzanak létre (casa di studi = Domus Studiorum). Természetesen a könyvtár gyűjteménye az évszázadok során nagyon szépen gyarapodott, így nem csak régi könyvek, kéziratok, és ősdokumentumok (ún. inkunábulumok) találhatók itt, de az utóbbi évek kiadványai, sőt magazinok is helyet kaptak a kb. 700 ezer darabot számláló anyagban.
Sajnos, a II. világháború bombázásai ezt az épületet is megtépázták, így az olvasóterem plafonját nagyon komoly restauráció keretében tudták csak helyrehozni.
A palermói katedrális (Cattedrale di Palermo) alapítását a IV. századra tehetjük, tehát nem épp egy új épületről van szó. A barbárok ugyan hamar lerombolták, de újjáépült, és az új 604-ra készült el. (Csodálatos, hogy az emberiség azért milyen régi, szép dolgok megőrzésére képes, ha kicsit megerőlteti magát, nem igaz?)

A IX. században a szaracénok egy hatalmas mecsetet alakítottak ki belőle, majd a XI. században a normannok érkezése újabb változtatásokat jelentett, hiszen azok már a keresztény kultúra szerinti módosításokat hajtottak végre rajta. A cél mindenképpen az volt, hogy egy, a monreale-inál nagyobb katedrálissá nője ki magát az épület. Kialakítása során sok arab és normann hatás befolyásolta az építészeket, ezek ma is jól láthatók.

Az évszázadok során a katedrálishoz mindig hozzátettek valamit – hol egy tornyot, hol egy kaput, máskor egy szobrot vagy egy kupolát, kápolnát – így lényegében a XVIII. századra készült el ténylegesen, azonban annyi idő telt el a kezdetek óta, hogy 1801-ben már restaurálni kellett.

Íme, a gyönyörű épület:

Aki Palermóban jár, annak még tartogatunk egy-két érdekes látnivalót, amelyekről a következő cikkben lesz szó, addig is élvezze mindenki a nyarat és a napsütést, lesz mostantól részünk benne bőven.