Hú, egy nagyon tartalmas olaszországi nyaraláson vagyok túl, és ahogy ígértem már facebook-on, megpróbálom összefoglalni nektek, mi mindent láttam.

Életemben először vettem részt utazási iroda által szervezett, buszos körutazáson. Én utazásaim során mindig a magánszervezés híve voltam, ám valahogy a dél-olasz speciális káosz (ami egyébként roppant vicces, magával ragadó és néha bosszantó is tud lenni egyben) arra sarkallt, hogy most hátradőlve élvezzem ennek a mások által megszervezett utazásnak az élményeit.

Ennek megfelelően néhány szösszenettel azért titeket is beavatnálak, miért is olyan különleges ez a déli vidék, egyúttal elmesélem, milyen szép tapasztalatokkal gazdagodtam az út során.

A program nagyjából úgy nézett ki, hogy az utazás elején és végén volt bő fél napom Pompeire majd Nápolyra is. Mielőtt bárki felhördülne, igen, ezekre mind (sokkal) több idő szükségeltetik, ám ízelítő gyanánt nagyon jó volt így is – már tudom, hova és miért szeretnék újra visszatérni.

Pompei
Szerkesztőségi fotó

Eltöltöttem egy varázslatos napot Caprin, ahol körbehajóztam a szigetet, megnéztem Axel Munthe villáját és Augustus császár kertjét – sőt, még libegőztem is, amit a világért ki ne hagyjatok, ha arra jártok!

Capri
Szerkesztőségi fotó

Egyik kedvenc kalandom volt a Vezúv meghódítása – nos, a félelmetes kráter mellett nem szabad kihagyni egy 180°-os körbefordulással azt a látványt, amit onnan fentről a Nápolyi-öböl nyújt. Varázslatos!

Nápolyi-öböl a Vezúvról
Szerkesztőségi fotó

Meglátogattam Paestum városát is, ahol ókori görög emlékeket találtam – tudtátok, hogy itt (és Agrigentóban) vannak a legépebb állapotban megmaradt ókori görög templomromok? Bizony, Olaszországban és nem Görögországban! Csodálatos, nem? Igen, lesz részletes leírás és fotók is, ugyanis sokat készítettem!

Paestum
Szerkesztőségi fotó

Picit bele tudtam pillantani a mozzarella-készítés rejtelmeibe – egy tejipari gazdaságba is eljutottam, ahol kb. 600 nagyon kíváncsi és barátkozni is hajlandó bivaly adja a finom tejet a friss mozzarellához. Bizony, jól sejtitek, kóstolni is lehetett – még bivalytejből készült fagyit is, ami aztán igazán selymes és különleges volt! (Il Granato)

Jártam Vietri sul Mare-ban is. Ez a színes kerámiáiról híres kisváros már korábbi cikkeimben is előkerült, most azonban csak úgy dúskálhattam a mindenféle színes csoda között – alig győztem kapkodni a fejem a sok szépség láttán. Egy szerencsehozó kerámiacsacsi (asinello portafortuna) haza is jött velem erről az útról.

Vietri sul Mare
Szerkesztőségi fotó

Sorrentóban is megfordultam – itt (Meta di Sorrentóban) strandolni is sikerült, így élveztem kicsit a sós vizet végre. Egyik este pedig ugyanitt egy nagyon klassz folklór esten is részt vettem: a pici mozi színpadán néhány lelkes, gyönyörű hangú helybéli művész énekelte el a Nápolyból eredő, ám a világot már többször körbehódító, mindenki által jól ismert dallamokat – mint amilyen az ’O Sole Mio’ vagy a ’Caruso’ vagy a ’Funiculì-Funiculà’.

Hát, valahogy így nézett ki az a program, amely mentén egy egész hét alatt csupa klassz dolgot láthattam. Készen álltok ti is a virtuális utazásra? A következő cikktől hozom a fotókat és a leírásokat, hogy velem együtt ti is átéljétek egy kicsit a dél-olasz dolce vitát!