Túl a sakkon – Marostica látnivalói
A múlt héten egy legendás sakkmeccsről meséltünk Önöknek – de maradjunk még Marostica-ban egy kicsit.
Fontos megemlíteni, hogy amikor mi Olaszországról beszélünk, mindig próbálunk túlmutatni a leggyakrabban látogatott, legismertebb célpontokon, és olyan ritkán hallott-látott részeket is bemutatni, amelyek a csizma területére látogatók számára ugyanúgy érdekesek lehetnek.
Nekünk magunknak régi álom egy hosszasabb körút megejtése egyszer – amint lehet – a félszigeten, megtekintve egy úttal a lehető legtöbb látnivalót, és egy szép fonalra felfűzni a szívünkhöz legközelebb álló részeket. Nyilván Olaszország tekintetében számos ilyen fonalat lehet kijelölni – de ezt mondanunk sem kell, hisz aki hozzánk hasonlóan elfogultan viseltetik Itália iránt, már most sorolni tudja, mi mindent lehetne egy lélegzettel útba ejteni. Reméljük, hogy ez a megváltozott világ engedi majd idővel az utazást, és minél rövidebb időn belül olasz földre léphetünk.
Nos, a kis kitérő után jöjjön újra Marostica, amelyet egy venetoi fonalra tehetünk rá.
A múlt alkalommal az élőszereplős sakkjátszmákról elhíresült eseményre vetettünk egy pillantást, ma pedig azt tekintjük át, mi mindent látunk még ebben a kisvárosban, ha rászánunk egy kellemes napot a csavargásra.
A korábban már említett tér (Piazza degli Scacchi) az 1400-as években kapott ekkora jelentőséget, azonban a város felvirágozni az 1300-as évek legelejétől kezdett, a Cangrande della Scala család jóvoltából. Ők voltak azok is, akik két kastély építésével újradefiniálták a középkori kisváros kinézetét – az építkezések 1312-ben kezdődtek.
A téren áll az alsó vár – Castello Inferiore –, ami a másik várral együtt a mai napig látogatható. Ezt a négyszögletes épületet egy fal köti össze, majd’ 2 km hosszan a felső várépülettel – Castello Superiore. A várfalon az őrök számára kialakított kis járat található, amelyet végigjárva vigyázták a kisváros, és a nemesi család biztonságát.
A városvezetés a dombon található felső épületből annak elpusztítása után a téren látható épületbe költözött. Itt pedig a mai napig egy állandó kiállítás keretében ruhakiállítás látható annak a bizonyos XV. századi sakkjátszmának a korszakából származó viseletekkel.
A felső várépülettől festői panoráma látható a lábunknál elterülő kisvárosra és a venetoi vidékre, s bár küzdelmesnek tűnhet az odajutás, mindenképp megéri.
Azt viszont bizonyosan állíthatjuk több útileírás nyomán is, hogy ezért a panorámáért meg kell szenvedni, így a várhoz felvezető ösvény (sentiero dei Carmini) megmászását az elszánt kirándulóknak javasoljuk leginkább.
Az egyik, utazást ajánló oldal szerint akinek sima talpú cipője van, már felfelé bajban lehet, de egy jó recés talpú cipő vagy bakancs minden akadályt elhárít. A trükkös rész lefelé jön, főleg, ha esetleg még az idő sem kedvez a kirándulásnak. Ott ugyanis már nehezített pálya van, akár veszélyesnek is mondhatnánk.
A felfelé vezető út egy olívákkal szegélyezett kerten visz át, ami egy jó alapot ad a fent elénk táruló panorámához. Aki lefelé tart az ösvény trükkös mivoltától, annak javasolják, hogy a közúton jöjjön le, ami ugyan hajtűkanyarokkal tűzdelt, és autók is járnak arra, de kevésbé nyaktörő mutatvány. Sőt, innen még a városfal csipkés széle is szebben látszik, habár fentről is klasszul kirajzolódik, ahogy a fal körbeöleli az egész kisvárost.
A tapasztaltak szerint egy ilyen túra után megéhezik az ember, így nem árt közelebbi barátságot kötni a venetoi konyhával, ami aztán igazán nem eshet nehezünkre.
Egyrészt van egy-két nagyon hangulatos, pici étterem a városban, ahol az ételek minősége mindig kiváló. Másrészt nem szabad egy tiramisu elfogyasztása nélkül távoznunk, ami itt szintén messze földön híres minőségben kapható.
S aki épp nem a sakkjátszma idején, szeptemberben érkezik, hanem májusra időzít a kiruccanást, megkóstolhatja a földrajzi eredete okán védetté nyilvánított marosticai cseresznyét, amelyet méretre válogatva vásárolhatunk meg. A cseresznye nagyon édes, kifejezetten ropogós húsú termés errefelé, amelyet min. 23 mm-es átmérője jellemez. A cseresznyét népszerűsítő oldal szerint a marosticai cseresznye nem csak azért jó, mert minősége, állománya kivételes, hanem számos hasznos hatása is ismert. Védi a szívet, fájdalomcsillapító hatása is lehet (!), valamint sok ásványi anyagot tartalmaz, kevés benne a kalória és olyan cukrokkal van tele, amelyek a cukorbetegek szervezetét sem terhelik túlságosan.
S nem csak azért érdemes május végén érkezni, mert akkor érik a cseresznye, hanem mert akkor ünnepe is van, tehát újfent egy program kellős közepén találhatjuk magunkat. Korábbi írásaink és facebook bejegyzéseink nyomán bátran kijelenthetjük, hogy az az élelmiszer, aminek Olaszországban nincsen „festa”-ja, az nem is létezik.
Aki jól időzít, egyiket vagy másikat az ajánlott marosticai programok közül fülön is csípheti – a kirándulós, túrázós utazásokhoz úgyis épp a nyár legeleje és legvége a legoptimálisabb időpont.
Nálunk a sakkos program is bakancslistás – Önök hogy vannak ezzel?