Lazio tartománynak is sok tipikus étele van, ezek közül csemegézünk ma – szinte szó szerint.

Kezdjünk talán a sajtokkal, hiszen az olasz sajtok messze földön híresek.

A caciotta romana, melyet minden sajtok anyjaként tartanak számon, juhtejből készül, és már 2-3 napnyi érlelés után fogyasztható sárga sajt. (A linken található részletes leírást nyelvtanulók figyelmébe szövegértési és fordítási feladatként ajánljuk, a haladó nagymenőknek pedig könnyed információszerzési lehetőségként propagáljuk.)

A marzolina-t mindig tavasszal készítik, kecsketejből és legalább két hétig érlelik. Minél tovább, annál intenzívebb íz érhető el. (A cikk szintén hasznos olvasnivaló az olaszul beszélők számára.)

A szintén juhtejből készülő pecorino del pastore viszont már 5-6 hónapig érik, alkalmasint olajréteg alatt.

A pecorino romano mindig a téli hónapokban készül, szintén 5-6 hónapig érik, és rendszerint 20-30 kg-os tömbökben fordul elő (nincs is szebb annál, mint amikor sokféle sajt óriási hengerekben várja, hogy egy szép vékony szeletet kihasítsanak belőle).

Photo by Samuele Pieretti on Unsplash

Ezek csak rövidke példák voltak azokból a sajtokból, melyek tipikusan ebben a régióban készülnek. Természetesen a ricotta romana sem maradhat ki a felsorolásból, amely egy puha, morzsalékos sajt. Jellegzetessége, hogy frissen, de több hónapos érlelés után is ugyanolyan jólesően fogyasztható.

A tésztaételek közül – melyek Olaszországban tipikusan előételnek számítanak – az elsők között említhetjük meg a rigatoni alla carbonara-t, hiszen a lazioi ételek történelmének java része a földműves kultúrában gyökerezik. A szószok közül a tejszínes és paradicsomos verziók is előfordulnak, nem ritkán utóbbi esetben csípősek. Így készül például a penne all’arrabbiata is. Ezeket a tésztaételeket sok esetben a magyarországi olasz éttermek kínálatában is megtaláljuk.

Photo by Ben Lei on Unsplash

Az egyik legtipikusabb sült, amivel összetalálkozhatunk a régióban, az a malacsült. Különösen Ariccia városa tartja számon az étel fontosságát, itt ugyanis még ünnepe is van a finom falatoknak. A Sagra di Porchetta-t több évtizede minden év szeptemberében megülik, ahol sok malacka sül a téren. Az elkészítés módja nagyon egyszerű: a húshoz nem kerül más, mint só, bors, rozmaring és fokhagyma, valamint sok türelem a sütéshez. A kész nyársat aztán hajszálvékonyra leszeletelik, és így lehet kóstolni, hazavinni. Az ünnep része a város régi arisztokrata családjait idéző kosztümös felvonulás, és az erkényről való szendvicsosztás – a kenyérszeletek közé értelemszerűen a frissen készült malacsült ízletes darabkái kerülnek.

Félreértés ne essék, a Sagra di Porchetta nem kimondottan Ariccia város ünnepe, a malacsült máshol is népszerű, így a régióban szerte szinte bárhol belefuthatunk egy hasonló mulatságba!

Lazioban egyébként – mint ahogyan azt tényleg szinte bármelyik régiónál emlegetjük – természetesen nem hagyhatók ki a tipikus borok, amelyeket akár egy könnyed tésztaétel, akár egy izmosabb sült mellé jóízűen elkortyolhatunk.

S még pár szó az édességekről: mára úgy döntöttünk, hogy egy Lazio és Ciociaria (mely térségről korábban már értekeztünk) területén oly jellemző citromtortát emelünk ki. A recept rendkívül egyszerű:

Torta al Limone

Hozzávalók:

Elkészítés:

A klasszikus piskótareceptet követve összekeverjük a tojássárgákat a cukorra és a vajjal, lassan hozzákeverjük a sütőporos lisztet. A tojásfehérjét felverjük, hozzáadjuk a citromok levét és reszelt héját. A két masszát összekeverjük, majd 200 °C-on kb. 20 percig sütjük. Miután kihűlt, porcukorral meghintjük.

Csodás ízek, laza piskóta. Nyáron egy-két gombóc fagyit is elbír mellé a magyar kistányér…

Ha valaki nem rest, akkor a worldrecipes.expo.2015 vagy a giallozafferano oldalon számos, Lazio-ra jellemző finomság receptje között kutakodhat. Gyönyörű képek, elképesztő ízek várják az odalátogatókat.

Reméljük, hogy a mai cikk mindenkivel jól megkóstoltatta Lazio-t, így aki oda indul, már némi rutinnal felvértezve, célirányosan tud tovább kíváncsiskodni.

Photo by pure julia on Unsplash