Sokszor lehet hallani felénk is, hogy na, ebből nem értek egy kukkot sem – bár nem tudom, ki tudja pontosan definiálni, mi is az a kukk.

Az olaszok is tudnak nem érteni dolgokat, azonban ők hozzánk képest kicsit konkrétabban fogalmaznak. A “non capire un’acca” ugyanis szó szerint azt jelenti, egy “h”-t sem értek belőle – az “acca” ugyanis az olasz ábécében a H betűt jelöli.

De miért azonosítják a semmivel (semmit nem ért) a “h” hangot az olaszban? Nagyon egyszerű a magyarázat: a szó eleji “h” hang ugyanis az olasz nyelvben néma, tehát írásban ugyan jelölik, de a kiejtésben nem jelenik meg. Gondoljuk csak az “avere” azaz “birtokolni” igére. Rendhagyó ige lévén a ragozása: ho, hai, ha, abbiamo, avete, hanno – minden esetben néma a szó eleji “h”. (a ragozás egyébként nyilván a latin nyelvből eredeztethető: habeo, habes, habet…). Vagy a hotel, hobby szavakra, amelyek az olaszban viccesen hangzanak a “h” nélkül.

A jelölést – nevezetesen, hogy a “h” a semmi szinonímája – a “non valere un’acca” – azaz a “nem ér semmit” (nem ér egy “h”-t sem) szólásban ugyanúgy megtaláljuk. De előkerül még a “nem mond semmit” – “non dire un’acca“, vagy a “semminél is kevesebb”, azaz “per men d’un’acca” (meno di nulla).

Tehát a “h” vagyis az “acca” az olasz nyelvben szólások, közmondások tekintetében a semmi szinonímája.

További érdekesség azonban, hogy mennyi minden jelenhet meg még a semmi szinonímájaként egyedül csak a “nem ér semmit” kifejezésben – s láss csodát: az olasz nyelv is milliónyi árnyalatot rejt, ha picit beleássuk magunkat:

Non valere

– una cicca

– un ette

– un fico secco

– uno zero

– una briciola

– un soldo

– una lira

– un centesimo

– un accidente…

Láthatjuk, hogy minden kifejezés egy pici egységnyi valamire utal  (egy cent, egy morzsa, egy líra stb.) – ennek pedig az az eredete, hogy még az antik időkben azzal fejezték ki rendszerint a semmit, hogy fogtak egy icipici mennyiséget, egységet stb. és azt tagadták (abszolút tagadás).

Nos, egyetlen betű, s mennyi információ, igaz?

Szép ez a nyelv, hiába.