Toscana

Matera

Uffizi

Le Alpi

Napoli

Pasta italiana

Venezia

Roma

A Gucci-ház

Nagy várakozással ültem le a divatház sztoriját ígérő szuperprodukció elé – hát…, személyes vélemény jön.

Egyik hétvégén rászántam magam, hogy a Lady Gaga főszereplésével készült filmet – ami egyébként egy manapság már nem túl ritka hosszúságú, két és fél órás program volt – megnézzem.

Arról, hogy a(z egyik) Gucci-házaspár sorsa hogyan alakult, egy jó kis szappanopera-szerű sztorit kapunk.  Magáról a Gucci-családról, arról, hogy hogyan törtek fel, kik voltak ők, milyen helyet foglaltak el az olasz társadalomban, csak néhány erőtlen utalást kapunk – látszik, hogy kőgazdagok, és megemlítenek itt-ott egy táskát. Nekem picit hiányzott, hogy kontextusba helyezzék az egészet. Persze, lehet mondani, hogy a Guccit mindenki ismeri – de tegyük a szívünkre a kezünket: azon túl, hogy divatmárka, első körben kevesen tudnak többet mondani. Ezért az én ízlésemnek egy kicsit elnagyolt volt a család maga.

Mivel a film gyújtópontjában Maurizio Gucci meggyilkolása állt, a fókuszt az ő házasságára fordították – nem csoda, hiszen az exfelesége tetette el láb alól.

Mégis, valahogy az embernek az az érzése – legalábbis én így voltam vele – , hogy nem a Gucci-házról szól a film, mint ahogy a címe alapján várná az ember, hanem egy félresikerült házasság és egy manipulatív feleség története ez, aki egyszerűen sem anyagi, sem érzelmi okokból nem tudott túllépni a kihűlt házasságán.

A film egyébként a Lady Gaga által megformált Patrizia Gucci törtető hajlamait és intrikus személyiségét elég jól elkapta – mégis az volt az érzésem, hogy mindenképp rá kell keresnem a neten az előzményekre és a történet máig érő szálaira is, mert jócskán maradt hiányérzetem. Ezért sem mertem a cikk címébe a filmajánlót beleírni.

Plakát – Gucci-ház
Forrás: hetediksor.hu

Mindenesetre kiegészítésként, amit én fontosnak tartok, azt azért elmondanám: a Gucci-házat 1921-ben Guccio Gucci (tényleg így hívták) alapította. Az ő két fia volt a filmben is megjelenő Aldo (Al Pacino) és fivére (Jeremy Irons), akik közül Aldo vitte tovább a stafétát, és igazgatta a már ismert divatmárka útját. (De az is egy fontos és érdekes adalék, hogy pl. a II. világháború idején a Gucci szállította az olasz hadsereg gyalogságának bakancsait…)

Guccio Gucci két unokájának (az a bizonyos Maurizio és Paolo) fura rokoni viszonya a filmben is megjelenik – Paolo-t jellemzően inkább csodabogárként tartották számon.

Maurizio, miután nem teljesen tiszta körülmények között átvette a cég irányítását nagybátyjától (amit amúgy jórészt Patrizia törtetése tett lehetővé), egy rakás problémát halmozott fel hozzá nem értésével. A márka megmentését Tom Ford szerződtetésével oldották meg, aki az 1990-es évek első felében már hatalmas lökést adott egy új kollekcióval a cégnek. Bár több olasz nyelvű cikk szerint bizarr módon Maurizio megölésének ténye és körülményei, valamint a kialakult botrányok is jót tettek a márka népszerűségének.

Patriziát, Maurizio feleségét aztán a gyilkosságra való felbujtásban bűnösnek találták és elítélték, 2016-ban szabadult. Lányaival (a filmben csak az egyik gyerek jelenik meg, nem tudni, miért) nem tartja a kapcsolatot, ám szédületes összeget zsebel be éves szinten a cégből járadékként, amelyet az olasz igazságszolgáltatás fura szabályai tesznek lehetővé.

Magyarul megölette a férjét, leülte a büntetését és most él, mint Marci Hevesen…

Jaj, ezek az olaszok!

Akit nem riasztottam el – nem állt szándékomban! – azoknak mutatom a trailert!