Megint kedvem támadt olvasgatni és a történelemrajongóknak újabb ajánlatom van.

Tudjátok, ki volt Benvenuto Cellini (1500-1571)? Nos, aki járt már Firenzében, és elsétált a Loggia dei Lanzi előtt, az most biztosan a fejéhez kap: persze, a Perseus…

A sokak által kedvelt fotótémaként kezelt szobor Benvenuto Cellini életművének egyik legnagyszerűbb darabja, amelyet egyébként épp ide, erre a helyre szánt eredetileg is. Ahogy Perseus a kezében tartja a Medúza legvágott fejét, azt az 1500-as években rajta kívül nemigen tudta volna így megformálni más. Nem titkolt célja volt túlszárnyalni az akkor már a téren álló Dávid szobrot, ami Michelangelo zsenijének tanúbizonysága. A Perseus azóta is ott áll Firenze főterén, és bátran mondhatjuk, hogy ma sem adóznak neki kevesebb lelkesedéssel és ámulattal, mint majd’ 500 évvel ezelőtt.

Perseus a Medúzával
Photo by Lia Cornicello on Unsplash

Bizony, az eredetileg aranyműves és ötvösművész még bronzszobrok készítésétől sem riadt vissza! De kezdjük az elején!

A mestert gyerekkorában apja zenésznek szánta – könyvében elmeséli, mennyire bosszantotta őt a folyamatos nyomás, amelyet a család emiatt rá gyakorolt. Ugyanakkor már ötvösinas  korában világossá vált, hogy ezen a pályán neki helye van, és tehetsége hamarosan a megrendelőkhöz is utat talált. A könyvet részleteiben nem elmesélve fontos azért kiemelni, hogy Rómában pápáknak dolgozott, akik kivételezett helyzetbe emelték, majd a francia király csábította udvarába, ahol szintén remekművek őrzik emlékét.

Saliera – Benvenuto Cellini (sótartó a francia királynak)
Fotót készítette: Cstutz – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=41721744

Szülővárosába, Firenzébe visszatérve I. Cosimo de Medici herceg szolgálatába állt, az ő támogatásával készült el a híres Perseus.

Benvenuto Cellini könyve sok szempontból különleges. Egyesek úgy tartják, hogy az irodalom első olyan dokumentumai közé tartozik, amelyek az önéletrajzok későbbi sorát megnyitják. Cellini maga írta (vagy mondta tollba) életét, amely egészen kis korától indul és a halála előtt néhány évvel szakad meg, így bátran mondhatjuk, hogy egy egész életút követhető végig a könyv lapjain. Az 1500-as évekből származó írások közül ráadásul ez az egyik, amely legteljesebb formájában fennmaradt és ad számunkra egyfajta korrajzot is a reneszánsz késői időszakából.

Én a könyvnek egy antik darabját birtoklom, amelyet 1961-ben adtak ki (a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata), és szerintem a fordítás is kifejezetten szórakoztatóra sikerült. Benvenuto Cellini nem lehetett egy egyszerű ember, tehetségével ő maga is hamar tisztába került, így számtalan alkalommal rajzolódik ki előttünk egy nagyképű, arrogáns művész képe, aki azonban alkotásaival mindig minden ígéretét túlteljesítette. Ellenségeivel, ellenfeleivel nem volt sem rest, sem gyáva szembeszállni, így még a gyilkosságtól sem riadt vissza, és a börtönt is megjárta. Ugyanakkor bátran védte Rómát és a pápát az 1527-es fosztogatás alatt, ahol az Angyalvárból harcolt a császári csapatok ellen.

Forrás: galeriasavaria.hu

A könyv számos pontján érezhető, hogy érdemeit picit talán túlszínezve állít emléket saját művészetének. És bár nem maradt ránk túl sok olyan alkotás, ami bizonyosan hozzá kapcsolható, viszont amelyeket ismerünk, azok bőven alátámasztják Benvenuto Cellini zsenijét.

A legikonikusabb művei, amelyeket ma is láthatunk:

• a Perseus a Medúzával – Firenze, a Loggia dei Lanzi árkádjai alatt található
• a francia királynak készített sótartó (Saliera) ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban tekinthető meg
• egy csodálatos feszületet is készített, amely most Spanyolországban, a San Lorenzo de El Escorial királyi kolostorban van
• a Fontainebleau-i kastély Aranykapujához készített díszítés bronz részletét pedig a párizsi Louvre-ban őrzik.

Aki szereti a történelmet és egy fordulatokban gazdag életút sem hagyja hidegen, annak mindenképp javaslom a Benvenuto Cellini élete amiképpen ő maga megírta Firenzében című örökbecsűt – kellemes szórakozást hozzá!