Régen írtam már gasztro témában cikket, ezért mára egy jó kis pékárut választottam.

A foccacciát szinte mindenki ismeri valamilyen formában, ám az itthon kaphatók zömmel csak nevükben azonosak az olasz eredetivel. Az egyik kedvenc olasz receptes oldalam, a giallozafferano számtalan ötletet ad bármilyen olasz finomságra vágyunk is. Így természetesen a foccaccia sem hiányzik a receptjeik közül.

Én ma az egyszerűbb változatot mutatnám meg, amihez kevés összetevő és ügyes kéz kell csak. Mondanom sem kell, hogy a foccacciának számtalan válfaja létezik, sok régió vagy város esküszik a saját verziójának eredetiségére. Utóbbi években pedig a street-food készítői is meglátták benne a lehetőséget. Nem is csoda, hiszen ez a kenyérlepényre emlékeztető, kelt tésztából készült finomság bármilyen feltéttel vagy salátával megbolondítható. Aki otthon sütött már kenyeret, vagy szeret kelt tésztákat gyúrni, annak ez sem lesz bonyolult – viszont feldobhatók vele az unalmas uzsonnák vagy vacsorák is. Recept a kép alatt!

Foccaccia

Hozzávalók:

500 g 0-ás liszt, 340 g szobahőmérsékletű víz, 7 g sörélesztő, 25 g olívaolaj, 10 g só

Elkészítés:

A liszthez morzsoljuk hozzá az élesztőt, majd kis adagonként adjuk hozzá a vizet, miközben keverjük, majd gyúrni kezdjük. Amikor a liszt felvette a vizet, kezdjük energikus mozdulatokkal, határozottan gyúrni – nem kell sajnálni a tésztát! Egészen addig dögönyözzük kézfejjel, amíg homogén, sima felületű tésztát kapunk. Ekkor érdemes kitenni a tálból egy sima felületre, amelyen tovább lehet gyúrni – majd 3-4 részletben adagoljuk hozzá folyamatos gyúrás mellett az olívaolajat. Amikor az olajat is felvette, kicsit nyújtsuk, tapogassuk szét laposra és szórjuk rá a sót, majd így is dolgozzuk át meg egyszer, jó alaposan. A meggyúrt tésztát takarjuk le egy tállal és pihentessük 15 percig. Ezt követően egy kicsit pofozva-dobálva, kézzel nyújtsuk és húzzuk-hajtogassuk a tésztát (slap&fold), mintegy 15 perc alatt 2-3-szori nekifutással, szünetekkel. A szünetekben takarjuk le tállal az épp pihenő tésztát.

Amikor mindezzel végeztünk, egy olajjal kikent tálban, fóliával letakarva, 26-28 fokon pihentessük további 3 órát. Ezalatt duplájára nő a térfogata.

A megkelt tésztát kézzel nyomkodjuk be egy nagyobb tepsibe, az ujjaink nyoma nyugodtan látsszon meg, így lesz egyenetlen a felülete. Ezt ismét letakarjuk fóliával kb. 1 óra pihenőre, majd alaposan meglocsoljuk olívaolajjal (kb. 60 g). Nyugodtan meg lehet még nyomkodni, hogy bemélyedéses legyen a felülete.

Na, ezután lehet pl. maldon sóval ízesíteni, és innen már csak 30 perc 200°C-on a sütőben – ami legyen előmelegített, és süssük egy alsóbb polcon!

Az egyik fontos ligúriai trükk, amelyet hallottam, hogy a foccacciát úgy kell enni, hogy a letépett kis falatból a sós felső oldalát kell a nyelvünkre fordítani, így rögtön a kellemes, sós ízvilággal találkozunk először. Próbáljátok ki így!

Buon appetito!