Veneto – válogatás
Elérkeztünk az utolsó válogatáshoz, ami a régiókat illeti. Venetóba utazunk ezzel a cikkel – sok érdekesség vár titeket ma is!
Amikor elkeztem ezt a válogatás-sorozatot írni, az vezérelt, hogy kicsit egy kalap alá gyűjtsem az adott régióból eddig megjelent legfontosabb anyagokat – hiszen, ha valaki útnak indul, talán könnyebb dolga van egy sokfelé ágazó, de szinte minden szempontot lefedő írással.
A mai napon Veneto kerül sorra, a többi régiót már mindenki alaposan megismerhette itt nálam. Megmondom őszintén, kicsit azért is maradt utolsó helyen ez a régió, mert mostanában többet foglalkozom vele. Ennek pedig az az oka, hogy Velence az elmúlt egy évben egy picit jobban az érdeklődésem fókuszába került – de erről majd még sztorizok a következő hónapokban, ezt megígérem.
Vágjunk is bele akkor a szokásos menetrend szerint Veneto megismerésébe, amit legkönnyebben első lépésként a Tartományok címszó alatt lévő általános bevezetővel tehettek meg.
Ezt követően pedig gyorsan tovább is lépünk, ugyanis szükség lesz egy kis történelmi bevezetőre ahhoz, hogy igazán képbe kerüljünk ennek a régiónak a múltjával. Ebből mindjárt született egy második rész is – sok volt már évekkel ezelőtt is a mondanivalóm.
Éhes hasúak, felkészültetek? Tudtátok, hogy csak Veneto régióban a rizsnek mintegy 40 féle elkészítési módja ismert? Nem kevés! A cikkben nem csak erről, de halas finomságról, kacsatojásos tésztáról és egy klassz, kuglófszerű édességről is szó esik.
Aki kirándulna, annak ajánlom jó szívvel a régióban Palmanova városát, ami egy csillag alakú, csodálatos hely – bizony ám, nem viccelek! A másik célpont Verona közelében egy régi, ámde klasszul felújított malom: Molinetto della Croda névre hallgat. Az építészet kedvelői pedig nyugodtan kerekedjenek fel egy kisvárosról-kisvárosba tartó körútra, melynek során a nagy reneszánsz építész, Palladio tervei alapján készült rezidenciákat lehet megnézni. Ha Marostica városa felé is elkanyarodtok, akkor nézzétek meg előtte, mit írtam a sakk-játszmáikról, amelyek a főtéren zajlanak, élő szereplőkkel – illetve, hogy milyen klassz cseresznye terem arrafelé! Ha pedig jópofa tradícionális, játékokról szóló fesztiválhoz van kedvetek, akkor a Tocatí-t nektek találták ki. Persze, hogy erről is írtam már!
Mind építészeti, mind történelmi szempontból nagy jelentőségűek Velencében a Scuola Grandék és Piccolék – a látogatható intézmények sok csodát rejtenek. Funkcióikról is olvashattok nálam, de a szinte csak Tintoretto festményeket felsorakoztató Scuola Grande di San Rocco-ról külön írás is született, illetve a Scuola Grande di San Marco is bemutatásra került. Ki ne hagyjátok, ha Velencében jártok!
Ha már Velence és intézmények, akkor Vivaldiról is muszáj szót ejteni – a híres komponista a Ciao, Itália (Scolar Kiadó, 2022.) című könyvemben is helyet kapott, róla ott még bővebben olvashattok. Ebben a könyvben ugyancsak helyet kaptak a gondolák – még arról is szó kerül, miért feketék. Erről néhány szó egy cikkben is szerepel. San Michele szigetét is górcső alá vettem a könyvben – egy nagyon rövid összefoglalóját ennek is megtaláljátok.
Amúgy Velence és Veneto kapcsán nekem három olyan könyvélményem is volt az elmúlt időszakban, amit nagyon meghatározónak éreztem, ezért javaslom nektek is elolvasni. A The Venice Lido egy sajnos csak angol nyelven elérhető zsebkönyv – telis-tele értékes információkkal a városról, különös tekintettel a 19-20. század fordulóján történtekről. A másik Roger Crowley – A Kalmárköztársaság című könyve volt, mindkettőt nagyon jó szívvel ajánlom. Aki fotókat böngészne, az pedig vegye kézbe Boros Géza kiadványát, aki a Biennálén végzett tevékenysége okán ismeri kimondottan jól ezt a különös várost.
Buránóban jártatok-e? Ugye, nem hagytátok ki a csipkemúzeumot? Ha a színházak/operaházak is érdekesek számotokra, akkor ajánlom a Teatro La Fenice-ről írt cikkemet. Persze, utazunk együtt a Dózse-palota termeiben is, ismerkedhetünk a paróka különös sztorijával, de még a Vogalonga fesztiválra is eljutunk a cikkeim szárnyán! Meglátogatjuk a Ca’ Rezzonicót is, megtudhatjuk, milyen ünnep az a Bocoló, ami szintén Velence sajátja, és beleshetünk a kedvenc velencei könyvesboltomba is, ahol macskák tanyáznak lustán.
Na, mit gondoltok, induláshoz ennyi elég lesz? Ha nem, böngésszétek tovább nyugodtan az eddig megjelent több száz cikkemet, és biztosan találtok valami érdekességet még, ami megbújt a többi között!