Rendhagyó módon ebben a hónapban korábban kezdjük az aktuális régió, Veneto tárgyalását.

Ahogy azt korábban már megfogalmaztuk, itt annyi érdekesség fog várni ránk, hogy az ünnepek miatt másképp nem is férnénk bele a szokásos időkeretünkbe.

Veneto egy hozzánk, magyarokhoz földrajzilag és érzelmileg is közel álló régió. Velence a maga bájával egy nagyon kívánatos célpont a számunkra, és bár kicsi a város, azért látnivalót rengeteget kínál. És ha az ember egy picit komolyabban belemerül a történelmi mélységekbe, akkor bizony egészen más szemmel tud tekinteni azokra az épületekre, amelyek például jellegükben nem kevés bizánci, vagy összességében keleti hatást hordoznak. Ennek a háttere nyilván Velence tengeri köztársaság mivoltában gyökerezik, hisz évszázadokon keresztül meghatározó módon uralta az Adriát, és ennek megfelelően Európa kelet felé nyíló kapuját.

A Tartományok címszó alatt Veneto alapvető jellegzetességeivel már korábban is ismerkedhetett a kedves olvasó, így ma (vagy mától) ezen továbblépve próbálunk képet adni róla – természetesen Velencét helyezve a fókuszba. A várossal már korábban is foglalkoztunk egy-két írás keretében, ezeket is megidézzük az utolsó szakaszában az évnek, hogy minél teljesebb és érdekesebb látképet fessünk a helyről.

Velence i.sz. 1000 körül

Az V-VI. században a barbár törzsek invázióját követően megérkeztek a területre a bizánciak. A VI. században pedig hamar a longobárdok is betették a lábukat a területre.

A VIII. században (pontosabban 697-ben) alakult meg a Velencei Grófság (Ducato di Venezia).

A IX. század elhozta a frank uralmat, Carlo Magno személyében, de már ekkor látszott, hogy a lagúnák autonómia tekintetében különféle előnyöket élvezhetnek – ahogy élveztek is.

A X. században a magyarok is bele-bele akartak csípni a területbe, majd a XI. században megalakult a Veronai Márkiság (Marchesato di Verona), amely már az alakulásának évszázadában földeket veszített. Ekkor alakult ki a mai Veneto területén több feudális dinasztia és uradalom. Dacára a gazdasági visszaesésnek a század végén tengeri vonatkozásban gyarapodott a márkiság, a Velencei-öböl egyre nagyobb jelentőségre és egyre több privilégiumra tett szert. A következő, XII. század a márkiság meggyengülését hozta, a XIII. századtól pedig Velence lett a leghangsúlyosabb pontja a mai régiónak. Új szigetekkel és területekkel bővült a város fennhatósága, ettől kezdve Ciprus, Kréta, Isztria, Dalmácia, a Román Birodalom egy része, Anatólia, a Peloponnészoszi-félsziget mind-mind ide tartozott már, és az erős signoriákból megalakult a Velencei Köztársaság (Repubblica Veneziana). Itt említenénk meg Marco Polo nevét, aki számtalan kalandját börtönévei alatt tollba mondta, és amellyel mi is foglalkozni szeretnénk még.

Itália i.sz. 1000 körül

Pénteken megyünk tovább a régió történelmével, és a közeljövőben Marco Polo is előkerül még – hiszen ezt már a tengeri köztársaságokról szóló írásunkban is megígértük.