Itt a november, új régióra váltunk – és lassan a finisbe érünk, hiszen ezen kívül már csak Veneto vár ránk.

Ahogy azt már kívülről fújja a kedves olvasó, a történelem vizeire evezünk a mai bejegyzéssel kezdés gyanánt. A Tartományok menüpontot persze érdemes áttekinteni, hogy a régió egészéről egy pici képet kapjunk, aztán pedig bele is vetjük magunkat a látnivalók, történetek, eszem-iszom témáiba, amit majd követnek a szentek, a dialektusok – szóval minden a régi.

Mivel ez a régió is részét képezi az Appennini-félszigetnek, nem csoda, hogy itt is végigvonultak mind a longobárdok, mind pedig az osztrogótok a VI. század környékén. 575-től a terület része lett a francia birodalomnak, a Karoling uralkodók zászlaja alatt.

A IX-XI. században a Borgogna-i királyság (Regno di Borgogna) gyakorolt hatalmat felette, majd 1032-től érkezett a Savioa-i dinasztia – akikről korábban már részletesen is írtunk – később a Szardíniai Királysággal.

Valle d’Aosta – ideális kirándulóhely

A Szardíniai Királyság ideje a XI-XVIII. századig tartott, ami igen hosszú időszak – kisebb-nagyobb megszakításokkal volt ez így, hiszen a franciák időről-időre megpróbálták fennhatóságukat kiterjeszteni erre a pici régióra is. A XVIII. században a terület belekeveredett a spanyol örökösödési háborúba, és a franciák is tovább próbálkoztak a hódítással. Olyannyira, hogy a XIX. század elején meg is érkezett Napóleon, 1800-ban az Első Francia Birodalom születésének Valle d’Aosta is részese lett (Primo Impero Francese).

A restauráció alatt a terület visszakerült a Szardíniai Királyság fennhatósága alá, de már jelen voltak az újjászerveződési mozgalmak, amelyek jól illeszkedtek abba a politikai eseménysorozatba, amelyek végül az olasz egység kialakulálásához vezettek.

Az ezt követő fontos történelmi momentum az I. világháború, amelynek ideje alatt a régió rengeteg háborús menekültet fogadott be, zömmel gyerekeket. A ’20-as, ’30-as években a fasizmus ütötte fel a fejét, ami fegyveres ellenállási mozgalmakat is magával hozott, ezt követte a II. világháború.

Valle d’Aosta – Castello Sarre

A világháború után a franciák továbbra is komolyan fenték a fogukat a területre, és minden szándék megvolt bennük arra, hogy azt annektálják. Készítettek is egy titkos felmérést a közhangulat kipuhatolására, ami erős olaszbarát érzelmeket hozott ki eredményként. A franciák így végül letettek a tervükről, nem merték vállalni a döntésüket a várható politikai kockázatokat figyelembe véve.

A régió végül az 1946-ban megalakuló Olasz Köztársaság része lett, két évvel később pedig néhány másik régióhoz hasonlóan különlegesen kiterjesztett jogokat kapott (ún. Statuto Speciale), amely főként financiális értelemben jelent igen nagyfokú önállóságot. Erre a fajta pénzügyi autonómiára vonatkozó rendelkezéseket egyébként 1981-ben újra szabályozták.

Ez volt hát a mai bevezetőnk, reméljük, hogy újabb kellemes virtuális utazást tartogat nekünk ez a hűvös hónap.