Ebben a hónapban Toszkánát járjuk végig virtuálisan, és mutatunk egy-két érdekességet, amelyek talán nem mindenki számára olyan egyértelműek.

Először is köszöntjük újra a fedélzeten lelkes olvasóinkat, akik a nyári szünetünk után az újonnan vett lendületünkre kíváncsian tovább követnek minket. És persze mindazokat, akik frissiben találtak ránk, és érdeklődve várják, milyen információkat rejtenek előző és soronkövetkező írásaink.

A mai nappal Toszkána taglalásába kezdünk bele, ami egy nagyon szép és mindenképpen embert próbáló feladat, hiszen ez a régió a legnagyobbak és legnépszerűbbek közül való. Talán ennél a régiónál a legvalószínűbb, hogy az olvasó vagy már járt ott, vagy a fejére csapva olvassa majd, hogy „jé, ezt tényleg hallottam már, de jó lenne látni is”. Az internet legkülönfélébb bugyrai szintén ezzel a régióval foglalkoznak a legtöbbet, így megpróbálunk olyan kulturális látnivalókat ajánlani, amelyek a mindenütt megtalálható célpontokon kicsit kívül esnek; vagy ha nem is ismeretlenek, legalább más nézőpontból közelítjük majd meg a bemutatásukat.

És akkor vágjunk is bele a történelembe, hogy dióhéjban áttekintsük ennek a régiónak a sajátosságait. Az alapinformációk a „Tartományok” címszó alatt már régóta megtalálhatók, az élelmesebbek már biztos jártak ott. Aki esetleg még nem, annak azért javasoljuk az átolvasást, mintegy alapozó jelleggel.

Piazza della Signoria

Az V. század az osztrogótok és bizánciak időszaka volt – jól tudjuk már a korábbi régiók történelmének átolvasása után, hogy a X. századig többféle népcsoport kelt át (keresztül-kasul) az Appennini-félszigeten, uralma alá hajtva az egyes területeket.

A VI. században a longobárdok ideje jött el, meg is alakult már ilyen korán a területen a toszkán grófság (Ducato di Tuscia). Ez Carlo Magno idejében hercegséggé, majd márkisággá lett (Marca di Tuscia).

A X-XI. század környékén, a feudalizmus idején a területen számtalan kastély épült, ez az időszak volt az ún. „incastellamento”. A korszak egyik legjelentősebb városa Pisa volt – bár sokan azt gondolják, hogy Firenze volt mindig is a legfontosabb központ, ez majd csak a XIV-XV. századra alakul így. A reneszánsz előtti évtizedekben/évszázadokban (kb. a XII. századtól) számtalan szabad közösség létezett, az elsők között Pistoia-t említik a történelmi források. Itt már teljesen jól láthatók a demokrácia első jelei, a mesterek, művészek közösségekbe, szervezetekbe tömörültek; kulturális, szociális és gazdasági értelemben is nagy önállósággal rendelkeztek.

A reneszánsz idején, a XIV-XV. századtól kezdve lesz Firenze szerepe igazán meghatározó. Addig a területen számtalan kis államocska volt jelen, amelyeket a Medici família megjelenésekor a saját zászlaja alatt egyesített. (A Medici családról a későbbiekben még írunk pár sort, hiszen ez az a nemesi dinasztia, amely Olaszország kulturális, gazdasági és politikai életében évszázadokon keresztül meghatározó szerepet töltött be.)

Firenze – 1453

Egy nagy lépéssel teremjünk most a XVIII. században, amikor is a Lorena család válik meghatározóvá a városban. Az a Lorena család, amelynek egyik tagja, Francesco Stefano feleségül veszi Mária Teréziát, így Firenze az osztrák udvarhoz is szorosan kapcsolódni fog.

Napóleon idején a család hatalma természetesen meginog, a nép felbuzdul a Napóleon-ígérte egységes nemzet gondolatára, így még a restauráció alatt sem képes a Lorena család visszaállítani a hatalmát, II. Leopold lényegében ebek harmincadjára hagyja a várost, a „risorgimento„, azaz az újjászerveződés idején (az olasz egységhez vezető úton) a Lorenák már nem bírnak kiemelt jelentőséggel.

Firenze a távolból

1861-től, az olasz egység kialakításától a történelem megint csak ismert elemei jönnek – bár Firenze esetében ez azzal egészül ki, hogy a város 5 évig fővárosként is működött, Torinó után és Róma előtt.

A XX. században a II. világháború eseményei érintették – partizánmozgalmakkal, sok harccal és nagyszámú áldozattal.

Dióhéjban ekkora áttekintést szántunk a mai napra – a következőkben kulturális látnivalókkal készülünk, várunk mindenkit szeretettel!