Szigetről szigetre ugrálva ma eljutottunk Szicíliához, lassan kifogyunk a régiókból, végigérünk rajtuk. Persze, az idei évünkben még ez lesz a fókuszban. 

Ma Szicíliába utazunk, hogy ezt a hónapot Önökkel együtt ott töltsük. Mi mással kezdhetnénk, mint a történelmi információkkal, amire már remélhetőleg amúgy is mindenki számít. Azért a „Tartományok” rovatot is nyugodtan átböngészheti egy kicsit az, aki már rég járt arra.

Fanciulle in bikini – mozaik az ókorból bikinis lányokkal

Az ún. történelem előtti időkre most nem térünk ki, a lényeghez elég annyit tudni, hogy a termékeny szicíliai föld számos népcsoportot vonzott, így jöttek ide a görög törzsek is, akik a Magna Grecia részévé tették a területet, és a partmenti nagyobb városok megalapításához is hozzáláttak. Utánuk jöttek a szaracénok, majd a kereszténység számolta fel az ő uralmukat. Az Altavilla család után – akiknek idején, 1130-ban kiáltották ki a Szicíliai Királyságot – jött el az oly sokat emlegetett Federico II uralkodásának ideje, aki kora igencsak jelentős uralkodója volt, az ő idején a kulturális és irodalmi szempontból is fontos ún. scuola siciliana még Dante munkásságára is nagy hatást gyakorolt.

Görög templom maradványa – Segesta

Persze, a számításból soha nem szabad kihagyni, hogy a fentebb említett népeken kívül még az arabok, a bizánciak és a normannok – akik szintén innen szálltak partra a félsziget déli részének meghódításához – is mind-mind itt hagyták kézjegyüket a művészetekben, az építészetben, amit nem lehet eleget csodálni ezen a kifejezetten érdekes és színes kulturális örökséggel rendelkező szigeten.

Arab-normann kapu – Bivona

Federico II után egy politikailag labilisabb időszak jött – ahogy az már csak a nagyhatású uralkodók halálát követően lenni szokott -, majd pedig megérkeztek az Anjou uralkodók, azok közül is épp a francia király testvére vetett szemet a szigetre, amit gyorsan katonai megszállás alá helyezett.

Castello Ursino – Federico II korából ránk maradt vár

A XIII. század végén az aragóniai dinasztia tette be a lábát, de annyira gyengének bizonyultak, hogy lényegében sokkal inkább a szicíliai nagy nemesi családok irányították a területet. Aztán, megerősödve később (a XV. század elején) egészen egyszerűen a spanyol koronához csatolták Szicíliát, majd bekebelezték a félsziget déli részét, és így született meg a Két Szicília Királysága (Regno delle due Sicilie).

Chiesa di San Giovanni degli Eremiti – Palermo – iszlám építészeti hatás

A szigetre a spanyol uralom alatt is fájt a franciák foga, akik alattomos módon, belső felbujtással próbálták a szicíliai nemességet a spanyol uralom ellen hangolni. Persze, a spanyol örökösödési háborúba a sziget is belesodródott, így a korona először a Savoia-i dinasztia, majd pedig az osztrákok birtokába került, végül vissza a spanyolokhoz. Ez a XVIII. századi huzavona elég zűrzavaros időket jelentett, majd Szicília a XIX. században az egyébként is forradalmakkal terhelt európai viszonyok között próbált elnavigálni, mígnem bekövetkezett az olasz egység megteremtése, és 1861-től így az Olasz Királyság, majd a XX. században az Olasz Köztársaság része, és különösen nagy autonómiával rendelkező régiója lett.

San Giorgio dóm a barokk időkből – Modica

Dióhéjban (egészen apró dióról van szó, mert Szicília történelme elképesztő módon bővelkedik tényekben, eseményekben, jelentős személyiségekben és jó kis sztorikban) ennyi lenne hát mára Szicília, indulásnak ennyit szántunk. Aki még elmerülne egy kicsit a történelmi témákban olasz nyelven, annak itt a culturasicilia.it egyik szép gyűjteménye egy letölthető pdf-ben, aki pedig egy 10 perces videót is szívesen megnézne, annak íme, mai búcsúajánlatunk:

Na, jó, tényleg búcsúzóul tegyünk egy virtuális utazást, és nézzük meg, mi mindennel kellene foglalkoznunk, amire ebben a hónapban csak foghíjasan lesz idő.

Jövő héten folytatjuk tovább, számos érdekes téma jön ebben a hónapban is, klassz kis déli utazás lesz ez.