Szicíliai cikk-triónk következik – aki a szigeten jár, annak érdemes tennie egy kis kitérőt a legdélebbi részekre, Trapani és Marsala környékére.

Ezen a tengerparti szakaszon ugyanis nem más ad bevételi forrást sok embernek, mint a só kitermelése. A szélmalmokkal tarkított, lagúnának is hívott részen különböző méretű és mélységű kis tavakat láthatunk egymás szomszédságában, amelyek a só kristályképződésének adnak helyet, és amelyekből könnyedén elpárologhat a sóról a víz.

Ez a módja ugyanis a sókitermelésnek: egy hosszú, sok várakozással teli idősza során a forró szicíliai nap és a folyton fújdogáló tengeri szél idővel elpárologtatja a vizet a képződő sókristályokról, amelyeket sokszor átforgatva és kisebb kupacokba gyűjtve szárítanak a hozzáértők.

A nyári betakarítás idején a sót nagy halmokba, szinte dombokba gyűjtik, ezeket pedig a felvásárló cégek fogják a helyszínről elszállítani.

Sómedencék és szélmalom – Forrás: esplorasicilia.com

De vajon miért álldogálnak a kis tavak közelében szélmalmok? A középkortól építették ezeket a csonkakúp alakú, piros csúcsos tetejű épületeket, amelyeknek hatalmas lapátjai kettős feladatot látnak el. Egyrészt leengedik, vagy átemelik a vizet a kis tavakból, másrészt pedig meg tudják őrölni a nagy sókristályokat – akár porrá.

A gyönyörű szélmalmok nagy része ma már nem őröl, sok nem is működik, de múzeumként még funkcionál, így azokat meglátogatva nagyon aprólékos képet kaphatunk az itt élő sókitermelők munkájáról.

Van is mit mesélni, hiszen a munka évezredek óta folyik, a föníciaiak voltak az első szemfüles nemzet, akik rájöttek arra, hogy ez a terület a só kinyerésére kimondottan alkalmas.

A sót abban az időben nem csak a levesbe szórták, annál fontosabb feladata is volt: a hűtés lehetőségének hiányában a húst és halat sóval tartósították, illetve a bőr cserzéséhez, kikészítéséhez is felhasználták.

Amikor a kitermelés még nem volt olyan nagy volumenű, mint ma, a só luxuscikknek számított, így nem csak drága anyag, de kedvelt csempészáru is volt.

A színes, különféle alakú és formájú tavak felülnézetből egy fura, de vidám festménynek tűnnek. Színüket a mélységük, valamint a bennük élő és elszaporodó baktériumok teszik változatossá.

Egyesek szerint az itt költő vándormadár, a flamingó tolla azért rózsaszínű, mert az itteni tápanyagok, amelyeket magához vesz, befolyásolják a toll színét. Persze, ennek a mendemondának nem érdemes felülni, de turistacsalogató érdekességként azért lehet vele találkozni.

A mintegy 2000 hektáron elterülő lagúna a sókitermelő medencékkel és festői szélmalmokkal védett területnek számít, így nagyon sok növény- és madárfaj gazdagítja, nem beszélve a rengeteg és sokféle halról, amely a tengerből kifogható.

Így javasoljuk mindenkinek, hogy ha Szicíliában jár, akkor a kötelező körök mellett látogasson el erre a természetvédelmi területre is, ahol sok újdonságot láthat és még a színes tavak közti kis járatokon is végigsétálhat.

Sómedencék és szélmalom – Forrás: aifb.it