Piemonte egyike a legnagyobb olasz régióknak, székhelye Torinó – cikk-triónk legendákat mutat be innen.

Akik figyelnek, már bizonyosan észrevették, hogy Torinó jelképe a címerében is szereplő vörös bika – a Toro Rosso.

A régió számos legendát őriz a legkülönfélébb témákban; az itt található falvak, települések mind emlegetik a saját történeteiket, és hagyományozzák tovább a hiedelmeket.

Torinó látképe – Forrás: torinogaseluce.it

Az egyik ilyen legenda épp a vörös bikához kapcsolódik. A legenda szerint ugyanis egykoron Torinó városát egy sárkány tartotta rettegésben, ami elképesztő törést-zúzást végzett a városban, fenyegetve az ott lakók életét is. Mindenki a sárkánytól való félelemben tengette a napjait, s bármilyen módszerekkel próbálkoztak a fenevad elpusztítására, mindig kudarcot vallottak.

Úgy határoztak hát, hogy ideje valami hasonlóan féktelen lényt ellene küldeni – hosszas tanakodás indult hát, hogy kire bízzák ezt az igen veszélyes feladatot. Ekkor jutott eszükbe a sűrű, vörös szőrű bika, ami maga is hatalmas és erőtől duzzadó állat volt. Ám, hogy biztosra menjenek, víz és vörös bor keverékével itatták meg, ami picit a fejébe szállt, és jótékony hatást gyakorolt a testi erejére. Így indult hát harcba a várost félelemben tartó sárkánnyal, amit aztán egy ádáz küzdelem keretein belül le is győzött.

A nép ünnepelte a vörös bikát, és tiszteletét kifejezve alakját a város címerében őrizték meg az utókornak.

Toro Rosso – Forrás: thegiornale.it

Persze, Piemonte régió nem csak Torinó kapcsán adja szájról-szájra a legendát, a kisebb falvak és városok mind büszkélkedhetnek a saját, olykor ijesztő, máskor vicces történeteikkel, amit az ott lakók apraja-nagyja kívülről fúj.

A régió dombos vidékein a kis falvak előszeretettel emlegetik a ‘masca‘-t, ami egy túlvilági lélekként írható körül. Eszerint a legenda szerint vannak olyan falusi asszonyok, akik nappal kedves öreg hölgyek, akikről semmit sem gyanítunk, éjjel viszont felveszik a mascát, és kifejezetten rosszindulatú, gonosz és bosszúálló boszorkákká válnak, akik aztán kegyetlen dolgokat művelnek azokkal, akik a mindennapokban rosszakarójuk, s nem ritkán gonoszságaikkal az arra járó vándorokat is zaklatják.

A mascától minden épeszű ember fél, a mai napig tartanak tőle. Számos hiedelem lengi körül alakjukat – jellemzően minden megmagyarázhatatlan dolgot rájuk kennek – és kentek régen is. A századokkal ezelőtti időkben az állatok megbetegedése, az eltűnő termény, de még a bölcsőhalál is a masca számlájára íródott. Eredetük valószínűleg a boszorkányüldözések korába nyúlik vissza, az inkvizíció évei alatt ragadt meg a mendemonda és élt túl századokat úgy, hogy a mai napig is emlegetik. Némely falvakban még a 20. században is előfordult, hogy a gyerekek mosott ruháit nem a szabadban szárították, nehogy a masca átkot bocsásson rá, ami felvéve utána a gyereknek valami kárt okoz. De rendszerint a bölcsőben fekvő gyerekekre valamilyen szentet ábrázoló takarót tettek, ezzel is elijesztve a gonosz boszikat. A viccesebb része a hagyománynak azért már kifigurázza a boszorkák észbeli képességeit: úgy tartják, hogy elég egy cirokseprűt tenni a bejárati ajtóhoz, mert a boszorka a házhoz érkezve elkezdi számolni a cirok szálait, s mivel nem túl nagy matekos, kihajnalodik, mire a végére ér – a ház pedig megmenekül a gaztettektől.

Ilyenek (is) lehettek a mascák – Forrás: agoravox.it

Az incomuneinforma oldalán az olaszul olvasók más legendákba is bepillanthatnak, és megtehetik ugyanezt a piemondo gyűjtésével is.

Persze, nem csak Piemonte a legendák nagy tárháza, más régiók is büszkélkedhetnek hasonló sztorikkal.

A Piemontét körüljáró cikk-triónkban még receptekkel, édességekkel és mesékkel is várjuk Önöket, tartsanak velünk ezen a végeláthatatlannak tűnő virtuális utazáson – arra várva, hogy most már aztán majdcsak nekivághatunk Olaszországnak egy igazi kirándulás keretein belül is!