Imádok Olaszországban utazgatni – virtuálisan is, de a valóságban még inkább. Ezért ma Ligúriába csábítalak titeket.

Alig maradt már hátra néhány az olaszországi régiókat célzó válogatásomhoz, nagyjából a lista háromnegyedénél járunk. A mai úticél nem lesz más, mint Ligúria, ami szintén tőlünk viszonylag távol van. Aki már járt ott, talán jól ismeri a székhelyet, Genovát, és könnyen lehet, hogy a régió egyik legnépszerűbb és legkedveltebb pontján, a Cinque Terrén is járt már, kikötve egyik-másik kistelepülésen, ahol a színes házikók és a kedves hangulat olyan magával ragadó tud lenni.

Cinque Terre
Photo by Mika Korhonen on Unsplash

Ligúriáról is van pár általános információ, ami bátran elolvashattok, és ennél a régiónál sem tudtam kihagyni, hogy valamicskét a történelméről is írjak.

Genova, a székhely nem csak arról ismeretes, hogy egy nagy csomó Földközi-tengeri hajóút innen indul – bár ez is fontos lehet sokaknak. A város bővelkedik látnivalókban, ezek közé tartozik a kikötő, amely óriási méreteivel a régi tengeri köztársaság nagyságát idézi. Egyúttal érdemes meglátogatni a Szent Lőrinc nevét viselő csodaszép katedrálist is, valamint a Hercegi Palotát, ami festményekkel, hatalmas tereivel és a benne található klassz múzeummal nagyon szép időtöltést kínál.

Persze, nem csak ezek a témák kerültek már terítékre itt nálam, hiszen ugyanolyan sokszínű a témaválaszték, mint ahogyan azt a többi régiónál már megszokhattátok. Így szó kerül Ligúria konyhájáról, amiről amúgy szerintem nem olyan sokat tudunk – itt egy olyan mandulatortára hívom fel a figyelmet, amit nem bonyolult elkészíteni, én magam már többször megsütöttem, és isteni finom, főleg, ha kerül rá/mellé egy kis sárgabaracklekvár is.

Mandulatorta
Photo by Ayesha Firdaus on Unsplash

Persze, nem csak ilyesmik teremnek Ligúria földjén: nagyon szeretik itt is a helyben megtermelt növényeket, élelmiszereket felhasználni. Ehhez az egyik ideális tavaszi ételük a torta pasqualina, a húsvéti torta, ami a nevével ellentétben nem egy édesség, hanem egy sós egytálétel. Lényege, hogy leveles tésztába csomagolva némi ricottás spenótos tölteléket és főtt tojást, egy finom, fűszeres és kiadós ételt kapunk. Receptet még a nosalty oldalán is találtam, érdemes kipróbálni, mert nem kell fél napot a konyhában tölteni miatta. Ennek egyébként egy másik féle-fajta formájáról már én is írtam korábban, a fentihez hasonló receptet a leveles tésztás cikkemben találtok hozzá. Így ki-ki eldöntheti, melyiknek ugrik neki.

Dialektusait tekintve olyan gazdag a választék, hogy erről a témáról mindjárt két cikk is szól (első és második rész), így nem maradunk értékes tudás nélkül ma sem.

San Lorenzo katedrális – Genova
Photo by Alessandra Easterthere on Unsplash

A régiónak persze védőszentje is akad, mindjárt kettő is! San Lorenzóról, azaz Szent Lőrincről már esett is szó, hiszen a nevét viselő katedrális Genova egyik dísze. Alakját még egy különös legenda is övezi, amelyre a cikkben fény is derül. A másik szent, aki ehhez a területhez kapcsolható, Szent Katalin – az évszázadokkal ezelőtt élt szent testét nem emésztette el az idő, nem indult oszlásnak. Erre a halála után 40 évvel végzett sírfeltárás során döbbentek rá – Szent Katalin maradványait szintén Genova, és a szentről elnevezett Santa Caterina templom őrzi.

Elég sokmindent megtudhattunk Ligúriáról, erről a viszonylag kevesebbet emlegetett régióról. Búcsúzóul olvassátok el a Sanremoról szóló cikket is – az olaszok egyik legjelentősebb könnyűzenei fesztiváljának, megmérettetésének is e régió ad otthont. Az itteni győztes képviseli az adott évben Olaszországot az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Hú, megint milyen jó volt gondolatban útra kelni, nem igaz?

Ligúria
Photo by Chris Curry on Unsplash