Ígéretünkhöz híven ma indítjuk útjára Lazio taglalásával a „Hónap régiója” rovat újabb sorozatát. Természetesen a történelmi részletekkel kezdünk, s a szokott menetrendben folytatjuk.

Lazio neve a réges-régi Latium megnevezésből ered, sok évszázaddal ezelőtt így hívták a területet, amelynek lakói a ‘latini’-k voltak – ezzel nyilván nagy meglepetést nem okoztunk. A régió székhelye az ország fővárosa, ami így értelemszerűen kettős funkciót tölt be. Rómával nem csak ebben a hónapban, de folyamatosan foglalkozunk, a téma annyira sokrétű, hogy lépten-nyomon előkerül majd. Ebben a szekcióban inkább magát a régiót próbáljuk egy picit körbejárni, hiszen ebből a megközelítésből ritkán találkozunk vele.

A Nyugat-Római Birodalom bukását követően a VI. században a bizánci uralkodók vették a kezükbe a hatalmat a ma Lazio-ként nevezett területen is, akiket a félszigeten jól ismert módon a VII. század környékén a longobárdok követtek. A longobárdok katolizációja után a római püspökök térnyerése egyre jelentősebb lett, nem csoda hát, ha ettől az időszaktól kezdve a Pápai Állam kialakulásáról és megerősödéséről beszélhetünk, amelyre picit később részletesebben is kitérünk majd.

A VIII-XVI. század közötti időszakban a hatalom hol a világi, hol az egyházi arisztokrácia kezében volt, akik mindvégig folyamatos harcban álltak egymással Róma és a környező területek uralmáért. Egyedül a XIV. században gyengült meg jelentősen az egyházi hatalom, az ún. Avignon-i fogság idején (1309-1376).

Avignon – a pápák átmeneti székhelye

Akinek nem rémlik, dióhéjban az Avignon-i fogságról csak annyit, hogy ebben az időszakban „biztonsági megfontolásból” a mindenkori pápa székhelyét a francia városba helyezték át, azonban ez számtalan bonyodalmat szült. Először is a francia király megpróbálta kihasználni a helyzetet és befolyásolni, irányítani akarta a pápát. Másrészt Rómában egy idő után ún. „ellenpápát” választottak, így kezdett összekuszálódni, hogy tulajdonképpen kinek mi a dolga. A pápa 1376-os visszaköltözését követően ez a kuszaság lassan elsimult, a század végéig az egyház szépen visszaállította hatalmát.

A XVIII. században megalakult a Repubblica Romana (1798-99), mely már Napóleon érkezéséhez kötődött, majd a francia diktátor félszigeten töltött évtizede után a restaurációval Róma visszakerült az egyház, vagyis a Pápai Állam hatáskörébe.

Az ország egyesítéséhez Róma épp a Pápai Állam hatalma miatt később csatlakozott, erre egészen 1870-ig várni kellett, fővárossá pedig egy újabb évvel később, 1871-ben vált. (Az előtte lévő évtizedben a funkciót Torinó, majd Firenze töltötte be.)

A XX. század megpróbáltatásai közül természetesen a II. világháború okozta a legnagyobb károkat, a bombázások rengeteg civil áldozatot is szedtek.

Lazio történelme a korábban tárgyalt régiókéhoz sok mindenben hasonlóan alakult. A fentebb említett Pápai Állam, mely a régió sorsát több évszázadon keresztül meghatározta, egy újabb bejegyzésért kiált, amire már nem kell sokat várni.

Az érdeklődőket a néhány nap múlva következő érdekesség-csokorral is szeretettel várjuk!