Történelmi kisokosunk után ma szeretnénk kicsit a régió bemutatására fókuszálni, hogy egyre több ember ismerje meg Olaszország kevéssé populáris részeit is.

Ez nagy feladat, hiszen a 20 régióból javarész 5-6 olyan van, amely az átlagember úticéljai között szerepelhet, azonban sose felejtsük el, hogy Itália ritkábban emlegetett részei semmivel sem kevésbé szépek vagy érdekesek – csupán nem kerültek a figyelem középpontjába. Talán ezen picit tudunk változtatni ezzel az új rovattal, amelyet mind az informálódni, mind a tanulni vágyók használni tudnak.

A ‘Tartományok‘ címszó alatt láthattuk már, hogy a régió majdnem fele-fele arányban hordoz hegyvidéki és dombsági jellemzőket, mindösszesen 8-10%-a síkság. A régiót Puglia, Campania, Calabria határolja, délen a Jón-, dél-nyugaton pedig a Tirrén-tenger övezi – így Basilicata két különböző tengerparttal rendelkezik – nem csoda, hogy az ide érkező turisták egy nagy hányada választja fürdőzési céllal ezt a területet. Éghajlata a tengerpartokon mediterrán, a belső területeken kontinentális jellemzőket hordoz.

Történelmi kitekintőnkben többször emlegettük Basilicata régiót Lucania-ként – az elmúlt évszázadok során hosszú ideig így hívták a területet. Láthatjuk majd ennek ékes bizonyítékát a dialektusok kapcsán, ugyanis azok megnevezésében Lucania a mai napig él.

Minket felcsigázott ez a névbeli kettősség, úgyhogy kicsit megnéztük, milyen okok állhatnak a háttérben. Ercolina Milanesi egy tömör és szép összefoglalót adott erről a témáról – engedtessék meg, hogy az olaszul nemtudóknak, és az időhiánnyal küzdőknek dióhéjban összefoglaljuk a lényeget:

Lucania történelmi térképe

Nos, ez pedig abban áll, hogy aki Basilicata régió szülötte (mely nevet hivatalosan 1948 óta viseli a régió), sokkal inkább Lucania-nak hívja, érzi és vallja a területet, mint Basilicata-nak. A név vonatkozásában egészen a régmúlt időkig visszanyúló magyarázatok vannak. Egyes források görög eredetet tulajdonítanak a névnek (leucos = bianco, lucente – azaz fehér vagy fénylő). A szanszkrit kifejezés, amit használtak: luc – luce, luminositá – azaz fény, ragyogás, ami szintén erre utal. Ennek magyarázata pedig a területen jelenlévő számos, mészkőben gazdag térséget jelölheti, így látható, hogy a régió már a régmúlt korokban beszédes nevet kapott.

A Basilicata név eredetét a bizánci uralomig vezetik vissza, ahol is a területet ‘terra del Basileus (Re)’, azaz a ‘király földje’ névvel illették.

A nevek használata folyamatosan váltakozott, a XX. század elején épp a Lucania elnevezés volt az elfogadott (1932-1948), majd az alkotmány a Basilicata megnevezést tette hivatalossá, ezt használják a mai napig is.

Na, de hogy másról is essék szó, vegyük előre egy picit a konyhát. Olaszország egészére vonatkozóan vég nélkül tudjuk sorolni a tipikus ételeket, azonban ezen belül is minden régiónak van valami saját, exkluzív étele, amelyről messze földön híres. Basilicata régióban sincs ez másként, a finom borokon, a szalámik és sajtok nagy választékán, és a Matera-i kenyéren túl a készételek között kalandoznánk kicsit.

Sanguinaccio dolce

Ami számunkra egy nagy meglepetés volt, az az ún. sanguinaccio, dolce elnevezéssel csokoládés verzióban is. Szavakkal nehéz leírni az érzést, ami először végigfutott rajtunk – édes nyalánkság sertésvérből (sangue = vér). Sanguinaccio néven egyébként sokféle termék készül Itáliában, hasonlít kicsit talán a mi véres hurkánkhoz. Azonban a sanguinaccio dolce, melyhez receptet is adunk a bátrabbaknak, egy igazán különleges édesség. Elkészítéséhez kakaót, lisztet, bort is használnak a sertés vére mellé, s mielőtt még forogni kezd a szemünk, azért a fenti képen nem néz ám ki rosszul.

Ha valakinek szüksége lenne egy kis képes mankóra, akkor természetesen videó is rendelkezésre áll – hadd készüljön otthon is egy kevés sanguinaccio. Egy jó kis disznóvágás estéjén atomcsapásnyi édességként nyugodtan tálalható.

Holnap a régió kulturális és tudományos életéről lebbentjük fel a fátylat, tartsanak velünk akkor is!