Pugliai utazásom harmadik állomása volt Alberobello. Sokan közületek talán már jártak is ott, mások a Ciao, Itália! (Budapest, 2022., Scolar) című kötetem oldalairól ismerhetik.

Nos, most tavasszal sikerült a tömeget kikerülve egy nyugodtabb időszakban Alberobellóba utaznom, így egészen más színeiben tűnt fel a város. Ugyan a legvirágosabb szezont most nem tudtam elkapni, viszont cserébe teljes nyugalomban lehetett sétálgatni a süvegtetős manóházak között, ahová be-betértem egy-két szuvenírért, sőt, még egy likőrkóstolón is részt vettem.

Alberobello
Szerkesztőségi fotó

Alberobellóban sok olyan trulló van, amelyeket üzletekké, kávézókká alakítottak, s amelyek lehetőséget adnak arra, hogy egy-két tetőre is felmenjünk. Persze, lefelé jövet azért illik valamit vásárolni, de az apró csecsebecsék amúgy sem hagyják az embert anélkül továbbállni, hogy valami szép emléket magával ne vinne.

Az egyik trulló tetején egy hetvenes éveiben járó bácsi likőrjeit kóstolhattam meg, amelyek között volt mandulás, pisztáciás és igen, ott volt a „finocchio” is, ami szerintem az egyik legkülönlegesebb ízű likőr volt a kínáltak közül.

Alberobello
Szerkesztőségi fotó

Biztos sokaknak nem mondok már újat azzal, hogy Puglia régióban előszeretettel terem meg az egyébként Texas, Colorado, Arizona környékén őshonos medvetalp kaktusz, vagy fügekaktusz. Nos, ennek a növénynek, amit amúgy úton-útfélen láthatunk is errefelé, gyümölcse is van, egy narancsos-pirosas színű, labda alakú gumó, amit nagyon óvatosan kell szüretelni, mert hát kaktuszról van szó, ugye, tehát bök.

Ez a gumó viseli a finocchio nevet, amiből aztán többek között likőrt (nevezetesen krémlikőrt) készítenek, ami tényleg nagyon finom – engem egy kicsit sárgadinnyére emlékeztet az íze.

Alberobello
Szerkesztőségi fotó

A kis üzletben lehet is vásárolni ezekből az ínycsiklandó finomságokból, de van itt tészta, olaj és mindenféle igazi olaszság. Erre az üzletre és sok másikra egyaránt igaz, hogy gondolnak a hátizsákos turistákra is, ezért a likőröket, olívaolajat 1 dl-es kiszerelésben, kézipoggyász-kompatibilis formában is meg lehet vásárolni. Mindent az üzlet érdekében, ugyebár.

Alberobello meglátogatása során azért egy berendezett trullómúzeumba is eljutottam, ahol korabeli berendezéssel együtt volt látható, hogyan éltek itt egykor az emberek. Ez a múzeum egyébként egy több trulló összenyitásával kialakított nagyobb épület, ami egyúttal azt is jelzi, hogy egy vagyonosabb család lakhelyéül szolgált, ahol még emelet is volt, szövőszékkel, gyerekszobával.

Alberobello
Szerkesztőségi fotó

Alberobello
Szerkesztőségi fotó

A trullók felépítéséről most részletekbe menően nem térek ki – ezt már korábbi cikkemben megtettem, itt olvasható a kis süvegtetős manóházak különleges történelme. Aki bővebben tájékozódna, az megteheti a már említett Ciao, Itália! című kötetemben is – remélem, sokan forgatjátok!

Nos, ma elhagyjuk Alberobellót, és a következő cikkben Materába indulunk együtt, ami más szempontból igazán érdekes és izgalmas része Olaszországnak – már alig várom, hogy elmeséljem!