A finomság alatt pedig most nem édességet vagy süteményt értünk, hanem egy olyan különlegességet, amely a húsimádók kedvence lesz.

A Cavazzuti márkanév 1894 óta létezik, s a cég fogalom is volt a húsiparban, manapság azonban már nem önállóan jelennek meg a piacon. A Grande Salumifici Italiani SpA évekkel ezelőtt magába olvasztott számos ismert márkát a húsipari szektorból, a Cavazzuti-t is, s ez a nagyvállalat az utóbbi időben nagyon erős jelenléttel bír az olasz piacon.

A mintegy 1500 alkalmazottal rendelkező cég hatalmas termelésének eredményét több mint 30 országba exportálja, köztük a Cavazzuti márkanév alatt futókat is.

A mi érdeklődésünk fókuszába egy „Zampone” nevű termék került (a zampa olaszul mancsot, lábat, de csülköt is jelent).

Amellett, hogy ez egy nagyon klassz húskészítmény, a magyar boltok polcain nemigen kapható típus. Különlegessége, hogy sertés darálthúsból készült masszát töltenek a sertés elülső lábainak bőrébe, s ezt előfőzve értékesítik. A vásárló feladata mindössze annyi, hogy lobogó vízbe dobja, úgy ahogy van, lezárt zacskóban, s 20-25 perc után melegen tálalja az ínycsiklandó finomságot. Egy könnyed mediterrán salátával egészen biztosan utolérhetetlen az élmény, egy kis lencsével pedig akár a szilveszteri/újévi vacsora kelléke is lehet.

Ez a húsipari csoda azonban egyáltalán nem újkeletű Itália földjén, és ahogy rutinos olvasóink már sejtik: bizony, legenda is tartozik hozzá, ami annyira összenőtt a Zampone-val, hogy még a dobozán is helyet kapott, mindenki okulására.

A sztori az 1400-as évek végéig vagy 1500-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor Pico della Mirandola, olasz humanista filozófus udvarában a főszakács ezt a bőrbetöltős és előfőzős módszert találta ki II. Gyula pápa támadásai idején a hús kvázi tartósítására. A Zampone terméktípus ismertségének széles körben való felfutása azonban inkább az 1700-as évek közepére tehető, ekkor azonban olyan híre szaladt, hogy származási helyét, Modena városát még a korábbinál is híresebbé tette.

Zampone – Forrás: modenaigp.it

A Zampone-t 1800-as évekből származó kiadványok is említik (pl. a Lunario Modenese). Teszik ezt mégpedig azzal a felütéssel, hogy szinte minden állattartó háztartásban készül már Zampone, ám a betöltött massza általános hozzávalóit sorolják csak fel (sertéshús (lapocka főként, ami marhahússal keverhető), szalonna, só, cukor, fűszerek, aromák és némi tartósítószer). Köztudott volt ugyanis, hogy minden Zampone-t készítőnek megvolt a maga titkos receptje, ami a hozzáadott fűszereket és aromákat illeti – ezeket pedig még szörnyű kínvallatás árán sem voltak hajlandóak felfedni. Pontosan úgy, ahogy a Cavazzuti márkanév alatt futó Zampone doboza is csak annyit árul el: fűszerek és természetazonos aromák.

Azért, ha valaki nekiveselkedik a téli szezonban egy jó kis disznóvágásnak, ne hezitáljon összedobni egy saját Zampone-t. A titkosítás nélküli recepteket a szerkesztőség címére várjuk!

Persze a fent említett cégnek számos termékcsoportja van, nem csak a Cavazzuti márka képviselői, erről búcsúzóul pedig a cég marketing vezetője beszél.