Egy újabb csodálatos épület és intézmény Velencéből – amelynek csatornáiba a hírek szerint a koronavírus idején a delfinek is visszatértek.

Az elmúlt alkalommal a Scuola Grande di San Rocco-ról adtunk hírt Önöknek – tekintsünk ma be egy másik hasonló helyre Velencében, s legyen ez mára a Scuola Grande di San Marco. 

A hat legnagyobb Scuola egyikét vesszük ma górcső alá, s vizsgáljuk hasonlóságait és különbözőségeit az előbbivel. Lássuk!

A San Marco-t 1260-ban alapították, szintén a flagellánsok, tehát egy vallási alapon szerveződő csoport kezdeményezésére. A jelenlegi helyén, a Campo San Giovanni e Paolo-n álló legelső épület a tűz martalékává vált az 1400-as években, ami a reneszánsz kor Velencéjében nem volt egy ritka esemény – gondoljunk csak a Teatro La Fenice-re, melynek még a neve is erre utal – azt többször építették ugyanis újjá a kialakuló tűzvészek után.
A San Marco újjáépítése nagy nevekhez fűződik, mint pl. Pietro Lombardo és Mario Codussi. A későbbi időszakok kiegészítő munkálataihoz pedig maga Jacopo Sansovino is csatlakozott.

Az épület fentiek miatt reneszánsz és egyébként bizánci építészeti jegyeket is visel. Homlokzata gyönyörű márványborítású, ívekkel, árkádokkal. A bejárat két oldalán oroszlán domborműveket láthatunk, melyek Szent Márkhoz szorosan köthetők. A homlokzaton dolgozó művészek keze nyomát a Dózse-palotán is láthatjuk.

Az épület történetéhez a napóleoni időszak is sokat hozzátett – ez volt az az időszak ugyanis (~1807), amikor az intézményt katonai kórházzá alakították. Napóleon távozásával pedig civil kórházzá vált, némi átalakítást követően. Az átállás annyira jól sikerült, hogy ma is ez az épület ad otthont a város legnagyobb kórházának.
Bizarr dolog ugyanakkor, hogy a főbejáraton besétálva az épület egy bárki által látogatható részében csodálatos termekre, kiállításokra bukkanhatunk, hiszen a kórház funkció mellett a kultúra is itt ragadt – számunkra ez kimondottan furcsa lehet, Velencében pedig alap, hogy a legnagyobb kórházba mindenféle turisták szédülnek be egy kicsit körülnézni. Nyilván a Szent Márk tér forgatagához az itteni nyüzsgést ne hasonlítsuk – keveseknek jut eszébe ide bekukkantani, mint inkább azokra a helyekre, ahol mindenki tiszteletét akarja tenni. 

Az épületen belül főként az emeleti részek látogathatók. Tekintve, hogy ez egy kórház, s már igen régóta tölti be ezt a funkciót, nem csoda, hogy találni fogunk itt egy orvostörténeti kiállítást, ahol réges-régi anatómiai szövegek, illetve mindenféle, századokkal ezelőtti orvosi műszer látható, amelyek inkább tűnnek kínzóeszközöknek.A másik fontos látnivaló itt az épületben a orvostörténeti könyvtár, mintegy 8000 kötettel – köztük Vesalius, Hippocrates és Galenus munkáival. 

Szóval, ha Velencében járunk, és nem akarjuk minden nap a bazilika környékén a nyakunkat kitörni, irány valamelyik Scuola Grande! Csend, nyugalom és kezelhető mennyiségű ember vár ott ránk – mintha nem is a világ egyik legzajosabb és leglátogatottabb városában lennénk. Ha úgy hozza az élet, mindenkit a személyes látogatásra buzdítanánk.

Virtuális sétához pedig erre tessék: