Velence csodaszép palotája
Na, ilyenből van jónéhány arrafelé, igaz? Ha jártok mostanában (vagy később is bármikor) Velencében, akkor irány a Ca’ Rezzonico!
Néhány éve voltam utoljára Velencében, de hiába töltöttem ott egy egész hetet, egy hatalmas látnivaló-listám maradt, amire akkor nem jutott idő. Az egyik elem ezen a listán a Ca’ Rezzonico, amelynek a meglátogatására idén nagyon készülök – és ha összejön, akkor persze majd írok róla, akár bővebben is.
Akiknek nem volt még alkalma megnézni ezt a gyönyörű épületet, annak elárulom, hogy miért érdekes. Születése a 18. századra tehető, arra az időszakra, amikor a Velencei Köztársaság még létezett ugyan, de már a dekadencia jellemezte – korántsem ragyogott a régi fényében a város, gazdasága ekkor már bőven a hanyatlás jeleit mutatta.
Azért voltak olyan nemesi családok – ettől függetlenül – akik épp ebben az időszakban fogtak bele jókora beruházásokba – ilyen volt a Rezzonico família. A néhány évtizeddel korábban városba költöző bankár-kereskedő család egy már félig-meddig elkészült épületet vett meg, és azt fejeztette be a korszak egyik népszerű építészével, Giorgio Massarival.
A hatalmas ház azonban nem sokáig volt a Rezzonicók birodalma, a család ugyanis az 1800-as évek elején kihalt, és tulajdonosváltások sora következett. Ennek a zaklatott sorsnak az vetett véget, hogy a 20. század elején a palazzót az akkori tulajdonosa a városra hagyta. Velence művészeti vezetése pedig mert nagyot álmodni – meglátták benne a 18. század jellegzetességeit, régről még néhány bútor is megmaradt, a fali képek jó része is menthető állapotban volt. Így történt, hogy a Ca’ Rezzonicóból lett végül Velence 18. századi művészetének múzeuma. Aki ide ellátogat, az az 1700-as évek lakberendezéséről és művészetéről igen sok mindent megtudhat, ezért nem érdemes kihagyni ezt az időutazást.
Remélem, minél többen meg tudjátok látogatni – én is azt tervezem – és sok új tudással gazdagodtok az ott töltött idő alatt.
A három szint mindegyike hordoz meglepetéseket – a legfelső szinten egy korabeli patika berendezését is megnézhetitek, de Tiepolo és Rosalba Carriera festményeket, képeket is látni fogtok az alsóbb emeleteken. S hogy kik voltak ezek a művészek? Nos, később arról is szó fog majd esni, ne aggódjatok!
A Ca’ Rezzonico szalonjaiban a hanyatló köztársaság múló fényét fogjátok megtapasztalni – miközben Velence fényűzéshez, nagyzoláshoz és mulatozáshoz való ragaszkodása is egyértelműen látható lesz.
Szóval, idén is irány Velence!