Megint eltelt egy év, megint húsvétra készülünk. Íme, egy-két olasz recept segítségként!

Mivel minden évben írunk a húsvétról néhány fontos gondolatot, ezért úgy gondoltam, hogy egy kis visszatekintőt hozok nektek idén, amivel a héten két cikk erejéig foglalkozhatunk ezzel a szép keresztény ünneppel.

Az éhes hasúak és az édességkedvelők kell most jól figyeljenek, ugyanis korábbi cikkünkben megtalálhatjátok a „colomba”, azaz az igazi olasz húsvéti kalács receptjét – itt viszont most a legendának lesz helye!

Természetesen nincsen egyetértés a süti eredetéről szóló diskurzusokban Itália földjén, hisz a lombardok és Veneto régió szülöttei is sajátjukként tekintenek rá.

Colomba di Pasqua – Forrás: unsplash – Massimo Adami

Lombardiában Pavia városához kötődik két legenda is. Az egyik szerint 610 körül Teodolinda longobárd királynő a San Colombano vezette ír zarándokokat fogadta. Mivel szerette volna megvendégelni őket, vadhúst és bort kínált fel részükre a fogadás során. Ők ezt a nagyböjti időszak miatt elutasították, a királynő pedig személyes sértésként élte meg a dolgot. Hogy ne legyen belőle probléma, San Colombano megáldotta a vadhúst, ami egy galamb alakú kenyérré változott át – így szület(het)ett ez a kenyér küllemű, ámde édes és csábító sütemény.

Egy még korábbra datálható legenda szerint a Paviát megtámadni készülő longobárdok hosszú ideje készültek megvetni a lábukat a városban, ám erős ellenállásba ütköztek. A szembenálló felek erejének fogytán a paviai nép úgy döntött, megpróbálják elejét venni a városba belépő longobárd dúlásnak, és ezért egy hatalmas, galamb alakú kenyérféle süteményt ajándékoztak nekik – bízva a béke jelképének erejében. A dolog egyébként még működött is, a város megúszta a durva fosztogatást, sőt a későbbi longobárd királyság központjává választották.

Veneto régióban pedig némelyek Veronát tartják a colomba hazájának, megint mások szerint egy trevisói pék sütött ilyen kalácsot először, amelyet már az 1800-as évek vége felé is szélesebb körben ismertek.

Persze valószínűleg sosem derül ki, hogy ki, mikor és főképp miért sütött először colombát, a lényeg viszont az, hogy jó ideje velünk van ez az ínycsiklandó finomság, így ne hagyjuk ki.

Ahogy sajnos már Olaszországban is lejárt a ‘mamma’-k ideje és a modern olasz nők a boltból veszik a colombát húsvétra, úgy jó hír, hogy ezt manapság mi is megtehetjük. Akárcsak a karácsonyi panettone, úgy a húsvéti colomba is ott csücsül a hipermarketek polcain. Nem, nem olyan, mint a mamma sütije. Biztosan nem. De az illúzió legalább a miénk lehet.

A bátrak pedig ragadjanak fakanalat, és szépen álljanak neki, itt is egy másik klassz recept olaszosoknak – na, az lesz az igazi!

Végül pedig röviden azért szeretnék visszanyúlni egy másik cikkemhez is, mert az ünnepek után mindig kérdés marad, mit kezdjünk a maradékokkal. Ha emlékeznek rá, akkor az elmúlt években már többször adtunk ehhez is tippet. Egy leveles tésztás finomságra hívnám fel ismét a figyelmet, amelyet könnyű elkészíteni, és még egy kiadós ebédként is megállja a helyét, miközben semmit sem kell kidobnunk, ami az ünnepi asztalról nem fogyott el. A korábbi cikkemben ehhez mindent meg is találnak.

Szóval, kezdjük el a ráhangolódást az ünnepekre – colombával és leveles tésztás finomságokkal!