Cikktriónk harmadik része, ahogy azt lassan megszokhatják, a gyerekeké.

Ma azonban egy picit más megközelítésben nézünk rá a mesékre, attól még, hogy lesz azért könyvajánló és videó is a kínálatunkban.

Pillantsunk rá viszont egy picikét arra, hogy milyen sokféle módon lehet a kicsiket szórakoztatni, s ehhez milyen lehetőségek állnak rendelkezésre olasz nyelven!

A gyerekek nem csak a mesékért vannak oda – akinek van kisebb gyermeke, vagy akár nagyobb is, biztosan fejből fújja, vagy szívesen emlékszik rá, milyen sokféle sztori, mondóka, altatódal, kiszámoló, barkochba került elő, ahogy nőtt a család legkisebb tagja.

Első körben az altatódalokat használja minden szülő, amelyek kicsit monoton jellegükkel bár szórakoztatják is a gyerekeket, azért alapvetően a bölcső ringásának ütemére, vagy azt imitálva nyugtatják, altatják a kicsiket. Olaszul ezeket az altatódalokat ninna nanna névvel illetik, és rettentő népszerűek – milliónyi kis gyűjtemény lelhető fel belőlük a neten. Eredetük egészen régre nyúlik vissza, sokak szerint a fájdalom enyhítésén és nyugtató altatáson túl funkciója volt a bölcső körül ólálkodó rossz szellemek elűzése is.

Aztán jönnek a mondókák, a szintén egyszerű, rövid sorokból álló versikék, amelyeket már együtt lehet kántálni – fejlesztik a memóriát, szórakoztatják a gyerekeket (jó esetben a szülőket is). Gyakori, hogy a mondókák valameny testrész bevonásával tanítja is a kicsi gyerekeket, ott vannak például a kezeket, lábakat, arcot érintő, jól kántálható verziók – mint pl. a magyarban az „Ez elment vadászni” kezdetű, a kézujjakon végigfutó kis játék. Ezek kapták a filastrocche nevet, és szintén ennek az egy szónak a keresőbe írásával szinte özönlik ránk a rengeteg, jobbnál jobb mondóka – persze, csakis olaszul.

Amikor már nagyobbak lesznek az utódok, jöhetnek a nyelvtörők, amelyek ugyancsak mókásak, rengeteg nevetéshez vezetnek általában. Ezeket scioglilingua vagy sveglialingua névvel illetik az olaszok – már önmagában ezt sem könnyű kimondani, nem igaz? A frasimania oldalán lehet szemezgetni – aki bírja a gyűrődést, olvassa fel a következőt gyorsan és hangosan, vicces lesz!

„Apelle, figlio di Apollo, fece una palla di pelle di pollo. Tutti i pesci vennero a galla per vedere la palla di pelle di pollo fatta da Apelle, figlio di Apollo.”

Az óvoda-iskola idején pedig már megjelennek a kiszámolók is – ezt csoportban játsszák a gyerekek, és már a szülőkre nincs is akkora szükség, ugyanakkor a kis játékok szórakoztató jellege ugyanúgy jelen van. Ide tartoznak az ugyancsak gyerekek egymás között játszott játékaihoz a barkochba-jellegű feladatok, amelyeket általában egy „Találd ki, mire gondoltam!” bevezetővel indítanak. Ez a bevezető szó(játék) olaszban tájegységenként változó lehet, pl.  “Indovina, indovinaglia”, vagy  “Cosa, cosella” .

Persze, aztán szeretnénk könyvet is ajánlani – ha már egy konkrét umbriai mesére nem is került sor. Ez nem más, mint a Repülő ágy című könyv, ami kiskamasz gyerekeknek készült (eredeti címe: „Il letto volante!”), összesen 68 oldalas, és igen szórakoztató.

Il letto volante – Forrás: liberopensatore.it

S végül jöjjön egy mese, csak úgy, a kisebbeknek, akiket egy kedves hang még hosszabb időre odaköthet a tv elé.