Ma egy nagyon érdekes témát veszünk elő, amit nem nagyon szoktunk feszegetni, viszont Umbria kapcsán mindenképpen beszélnünk kell róla.

Ez pedig nem más, mint a címben ígért textilipar. Umbria kapcsán már beszéltünk arról, hogy a régiónak nincs tengerpartja, azonban Itália zöld szívét alkotja, így minden iparága szervesen kapcsolódik a mezőgazdasághoz és az állattenyésztéshez.

Könnyűipara pedig messze földön híres, és ha belegondolunk, hogy mi mindent boncolgatunk majd a mai cikkben, akkor mindenki a fejéhez fog kapni egy-két részlet hallatán.

A régió központja Perugia, amiről pedig kicsit közelebbről szólunk, az a pulóverkészítés csínja-bínja. Elöljáróban azonban fontos megemlíteni, hogy Umbria már a XII. századtól nevezetes volt a gyönyörű gobelinek és hímzések okán, amik itt készültek. Különösen azért, mert érdekes geometriai formákat, állatokat és stilizált emberalakokat is megjelenítettek ezeken a – jellemzően – abroszokon, terítőkön, amik errefelé készültek. A perugiai textil főként a kolostorokban készült, a következő évszázadokban jellegzetes kék és piros mintáival Európa-szerte ismertté vált, majd egy hosszabb szünet után a múlt században jött újra divatba.

Mivel a gépesítés csak részben történt meg, kisebb házi gyártósorok létesültek, s az Olaszországban már oly megszokott kis családi vállalkozások lendítették feljebb a textilipar népszerűségét a századeleji időkben. Persze, aztán megérkezett köreinkbe a perugiai születésű Luisa Spagnoli, aki nem csak a hímzések kialakítása kapcsán, de még az élelmiszeriparban (közelebbről a perugiai csokigyártás tekintetében) is nagyot alkotott – gondoljunk csak a Bacio-ra, ami a perugiai csoki csúcsa.

Luisa Spagnoli

Nos, Luisa nevéhez fűződik az angóra és a kasmír pulóverek divatja is. Spagnoli kisasszony ugyanis azt találta ki, hogy az angóranyúl tenyésztésével könnyedén hozzáférhetővé válik annak puha bundája, s már készíthető is belőle a kellemes tapintású (ám annál kényesebb) pulóver. Ezzel az ötlettel egyébként létre is hozta az ún. ‘Angora Spagnoli’ nevű céget, amely ezen túl a későbbiek során számtalan divatház ruházati előállító szekciójához tudott a versenyképes minőséggel csatlakozni.

A másik alapanyag a kasmír. Talán kevesen tudják, hogy a kasmír egy, a Kasmír-hegységben honos kecskefaj hosszú szőre alatt megbújó rövid, puha prémréteg. Ehhez gyakorlatilag csak kézi erővel lehet hozzájutni, konkrétan ki kell fésülgetni a kecskéből – amely ráadásul európai klímán meg sem él, így mindenképpen a tenyésztésre alkalmas területekre kell elvándorolni érte, ami India és Pakisztán határát, Kínát, Mongóliát – pontosabban azoknak a magas hegyeit – jelenti. Nem csoda, hogy igen drága alapanyagról van szó.

Ezeknek a minőségi anyagoknak a felhasználása jelentette és biztosította Luisa Spagnoli számára a lehetőséget, hogy cége a XX. század második felétől Giorgio Armani, Yves Saint-Laurent, a Lafont, az IGI, az Ellesse beszállítója lett. Ezek a cégek pedig sok szakemberrel támogatták a kis beszállítót, így Perugia-ban elég sok külföldi divatszakember dolgozott – esetenként telepedett le. Természetesen a perugiai mesterek számára is nyílt innentől lehetőség a divat nagyvárosaiban dolgozni, így egy jó kis nemzetközi összefogással mi, a későbbi korok fogyasztói élvezhetjük ennek az együttműködésnek a gyümölcsét.

Természetesen azóta a Luisa Spagnoli, mint cég, már parfümökkel, kiegészítőkkel is foglalkozik.

A Bacio-ra pedig, mint csokira még visszatérünk, ugyanis Umbria gusztálnivalói még hátravannak!