Kevésbé ismert és népszerű helyre utazunk ma, de megbánni biztosan nem fogjuk.

Valahogy, amikor az ember Olaszországra gondol, ritkán jut eszébe először a hozzánk legközelebbi része – ki gondol először Udinére, amit legtöbbször az autópálya irányt jelző tábláiról ismerünk? Ki gondol rögtön Triesztre pl., ha olasz utakra gondol, hacsak nem kötik oda szívének kedves emlékek? Tán még a homokos tengerpart is, aminek környéke nem feltétlenül bővelkedik kulturális érdekességekben, előbb eszébe jut az utazónak. De nem Udine.

Most arra gondoltunk, mi lenne, ha igenis feltennénk ezt a várost is a virtuális térképünkre, pont az úticéljaink célkeresztjébe. Nyilván nem fogunk annyi látnivalóba botlani, mint Rómában, ezt ne is várjuk. De sokszor, ha csak kiruccannánk egy hosszú hétvégére, és nem tudjuk, hova, akkor lehet nagyon jó választás ez hozzánk közel eső városka. Városka, mert lakosainak száma százezer körül jár, így nem túl nagy – pont ezért szép sétákhoz, emlékezetes pillanatok megéléséhez éppen ideális. S mivel kevés turista célozza, a tömeg sem zavarja meg a kényelmes városnézést.

Akinek szíve-csücske, hát megtalálja itt a hamisítatlan olasz hangulatot, az ízeket, a kávékat, a dolce vita-t. Viszont aki figyelmes, azt is észreveheti, hogy fekvése miatt érdekesen, ám harmonikusan keveredik az osztrák, szlovén és olasz kultúra minden értelemben.

Piazza della Libertá – forrás: pinterest.com

Udine sokáig a Velencei Köztársaság (Repubblica di Venezia, vagy ahogy a történelemkedvelő ismerik, la Serenissima) fennhatósága alatt állt, amelynek lenyomatait sok helyen fellelhetjük. Ott van mindjárt a Piazza della Libertá, a város főtere. Árkádos központi épülete a velencei Dózse-palotára hajaz, kék-fehér-arany óratornya pedig minden színében, minden ízében a Velencei Köztársaságot idézi, gondoljunk csak a Szent Márk térre. A torony tetején látható két, harangot kongató fiú szobra a város egyik jelképe.

De nem csak a főtér, a város más részei is számos meglepetéssel várnak minket. Kis, hangulatos, kávézókkal tarkított terek, különféle építészeti korokból származó épületek mind-mind jól megférnek egymás mellett. Kedves utcákon céltalanul bolyongva el lehet tölteni egy kellemes délelőttöt, majd érdemes megmászni a városka felett álló pici dombot, amelyen egy ún. kastély áll, ami valójában inkább egy palotaszerű épület, és ma már számos modern kiállításnak ad otthont. Nem mellesleg innen gyönyörködhetünk leginkább a városban, mert a panoráma a dombról igazán szép, még az Alpok alsó vonulatait is megcsodálhatjuk. A palota valóban vár volt a középkorban, ez azonban egy földrengésben elpusztult, s az 1500-as években kezdték építeni a helyén a ma is látható rezidenciát.

A kiállítások Udine-ben nem csak kortárs festmény- és fotókiállításokat jelentenek. Tiepolo, a híres velencei festő is második otthonaként tekintett a városra, freskói, festményei vannak itt, amelyek előtt hosszan elidőzhet a művészetkedvelő utazó.

1976-ban Friuli tartományt, melynek második legnagyobb városa Udine, földrengés sújtotta. A kortárs kiállítás azért is olyan híres, mert a földrengést követően több művész ajánlotta fel munkáit, melyeknek eladásából fedezhették volna a károk helyreállítását. Azonban a városvezetés úgy döntött, hogy a képek értéke hosszú távon csak emelkedni fog, butaság lenne elkótyavetyélni őket, így a felújításra más forrást keresve a művészeti alkotásokat megtartották, s most mi is bármikor megnézhetjük azokat.

Udine-ben viszonylag könnyen fogunk szállást is találni, és a város éttermei biztos, hogy számtalan finomsággal kecsegtetnek. Hogy mikkel? Jövő héten visszatérünk rá, és még a katedrálist is meglátogatjuk.