Ma a San Giusto katedrálisba látogatunk el, ami Trieszt római katolikus templomai között az egyik legszebb és legnagyobb.

Egy kis meredek szakaszon kell a belvárosból a San Giustóhoz felmászni – a dombon a katedrális mellett egy vár is van, amely szintén látogatható.

Először az 1300-as évek elején vetődött fel az ötlet, hogy Triesztnek is kijárna már egy szép katolikus katedrális, így eddig minimum vissza tudják vezetni az épület történetét. Az épület megszületését 1302-1320 közé datáljuk, jó sokáig épült. Előtte is létezett itt templom – kettő is, ezek egyesítéséből született a San Giusto mártír nevét viselő nagy templom. Ekkortájt, az épületek egyesítése idején erősítették meg a harangtornyot is, hogy tartani-támasztani tudja az új épületet. Emiatt a torony falait megvastagították – ezért néz ki egy picit furán-pufin, nem annyira kecses és magasba törő ez a torony, mint amilyen pl. a gótikus építészetnél figyelhető meg. Meg azért is, mert – bár eredetileg valamivel magasabb volt – 1422-ben kapott egy durva villámcsapást, ebben megsérült, és így most ilyen kedves formája van.

San Giusto Katedrális
Szerkesztőségi fotó

A katedrális beltere is nagyon szép, mennyezetét fával burkolták, oszlopos hajói tág tereket határolnak – időutazással ér fel a tényleg sok évszázaddal ezelőtti hatást keltő belső. A bejárat felett hatalmas rózsaablak található, amelyet a közelből származó karsztos kőzetből alakítottak ki. A kőfaragók Cremona közeléből jöttek elkészíteni a rosonét (így hívják olaszul a rózsaablakot), az első trieszti érsek ugyanis ebből a városból származott, innen hívott hát ügyeskezű mestereket a feladathoz.

A fotón az is jól látható, hogy a padsorokat határoló oszlopok jobb és bal oldalon nem teljesen egyformák – ez is egyértelmű jele és bizonyítéka annak, hogy ehhez a katedrálishoz bizony két meglévő épületet „gyúrtak össze”.

San Giusto Katedrális
Szerkesztőségi fotó

A templom oltár mögötti részén és ahhoz képest mindkét oldalon, az apszisokban, fantasztikus mozaikokból készült bibliai jelenetek láthatók a falon és a mennyezeten, amelyek közelről nézve, és távolról is nagy hatást gyakorolnak az emberre. A gyönyörű, élénk színek fura ellentétben állnak a templom amúgy kicsit sötét belsejével – ez a kontraszt viszont méginkább kiemeli a mozaikokat és szabályosan vonzza a tekintetet.

San Giusto Katedrális
Szerkesztőségi fotó

Nyilván nem véletlenül alakították így egykor – ma pedig a célzott világítással erre a hatásra még rá is tesznek egy lapáttal. A bizánci hatás sem csak úgy, a semmiből jött: a mozaikokat ugyanis híres velencei és konstantinápolyi művészek rakták ki. Balról Szűz Mária, jobbról pedig San Giusto mártír (fenti fotón) alakját jelenítették meg az apszisokban, amelyek kb. helyileg is egybeesnek az egykor Mária és Giusto nevét viselő két templom helyével, amelyekből ez a végleges épület egyesült.

San Giusto Katedrális
Szerkesztőségi fotó

A San Giusto Katedrálist – ami a San Giusto dombon, a San Giusto kastély mellett áll – ill. annak főoltárát 1385-ben szentelték fel – mégpedig Enrico de Wildenstein, Trieszt első érseke, akit a korabeli Habsburg uralkodó, III. Leopold nevezett ki.

Érdemes megmászni ezt a szép dombot – a sétát meg lehet tenni a város főteréről, a Piazza Unitáról indulva, érdemes átmenni a városháza alatt, jó sok lépcsőn felmenni a Santa Maria Maggiore templomig, ahol azt megkerülve gyorsan az Arco di Riccardóhoz érünk. Az Arco melletti picike, kacskaringós utcák, amelyek szintén meredeken emelkednek tovább, lassan elvezetnek a domb tetejére, ahol a katedrális és a vár emelkedik. Ajánlom közben, hogy nyugodtan tévedjetek el, fedezzétek fel a szűk, igenis mediterrán hangulatot idéző sikátorokat, útközben igyatok egy rendes, jó kis Illy kávét valahol, aztán majdcsak feljuttok a dombra. A katedrális ott fog várni rátok. 700 éve azt teszi…

San Giusto Katedrális
Szerkesztőségi fotó