Amikor Triesztben jár-kel az ember, hamar rádöbben, hogy milyen sok (és sokféle) temploma van.

Persze, ezen nincs is mit csodálkozni. A város egy igazi multikulti hely, és már az 1700-as évek első felében az lett, amikor VI. Károly Habsburg uralkodó szabadkikötővé tette Triesztet. Ekkor indult meg egy olyan gazdasági fellendülés, ami aztán VI. Károly lányának, Mária Teréziának regnálása alatt teljesedett ki.

A szabad vallásgyakorláshoz vezető úton pedig II. József türelmi rendelete volt a végső állomás. Ezért is volt jelen olyan sokféle vallási felekezet Triesztben, akik rendre templomokkal gazdagították ezt az amúgy is színes várost.

Ma a Canal Grande végén magasodó, oszlopos épület kerül terítékre, amelyet a triesztiek Sant’Antonio Nuovo-nak neveznek. Teljes neve Chiesa di Sant’Antonio Taumaturgo (csodatévő). A katolikus templomok közül ez Trieszt legnagyobbja.

Már az 1700-as évek első felében állt itt, ezen a téren kápolna – először magáncélú, majd nyilvánosan látogatható formában. Azonban a központi elhelyezkedés miatt annyi hívő jött ide, hogy gyorsan kinőtték az akkori épületet, ezért jött létre a helyén 1771-ben egy barokk stílusú templom – ami aztán az idő múlásával – hogy-hogysem – megint kicsinek bizonyult. Újratervezés következett: 1808-ban a sok projekt közül egy neoklasszikus, ión oszlopfőkkel díszített tervet fogadtak el, amit azonban csak kb. 40 évvel később, 1849-ben szenteltek fel. Ez az a templom, ami ma is a Canal Grande végén álló, szintén Sant’Antonióról elnevezett teret uralja, és amit mi magunk is meglátogathatunk.

Belső terei a nagyvárosi bazilikákhoz méltón tágasak, elegánsak, ahogy az a fotókon is jól látszik. Ima vagy kulturális érdeklődés egyaránt behúzza ide az embert – így egy szentmisét vagy egy fél órányi csendet mindenképp megér, kinek-kinek saját igényei szerint.