Toszkána ízei közül számos kiemelhető, ma egy-két jellegzetes falatot fogunk végigkóstolni.

Két olyan étel kerül ma terítékre, amelyeket egymás után enni elég nagy butaság lenne, bár akinek jó nagy bakelit gyomra van, elgondolkodhat a dolgon.

Az első kalandunk ma egy leves-szerű ételt sodor elénk, amelynek még története is van. Annak idején a középkorban a főúri helyeken a szolgák sora igencsak nehéz volt, a hasukat jól megtömni pedig sokszor bonyolult ügynek számított. Az urak ugyanakkor bőséggel jóllaktak, s jellemző volt, hogy a főételek tányér helyett lábaska formájú kenyérbe kerültek. Aztán, amikor a mentékről már le akartak pattani a gombok, a maradék visszakerült a konyhába, s a személyzet azt kedvére használhatta.

Ribollita

 A megmaradt, főételtől ízes kenyerekhez a szolgák olcsó, könnyen elérhető zöldségeket tettek – jó sokat -, így készült el végül a saját menüjük, amely a „ribollita” (újrafőtt) nevet kapta. Ez az étel a mai napig egy jellegzetes toszkán fogás, nem épp könnyű a gyomornak a sok zöldség ellenére sem, és elkészítése is hosszadalmas kicsit, de tartalmas, ez kétségtelen.

A giallozafferano oldala mindig klassz recepteket kínál, természetes hát, hogy a háziasszonyok által oly gyakran készített ribollita is helyet kapott köztük. A cikkben egyébként videó is van, amely a recepten segít eligazodni.

Irány a konyha, hadd készüjön a ribollita!

A másik étel, amelyet kivesézünk ma, az nem más, mint a „bistecca fiorentina„, azaz a firenzei beef-steak (nem is tudom, van-e erre magyar szó, az olasz is angolból jön, lényegében egy fonetikus átirattal). Ez a véresen tálalt marhasült sok férfi álma (nőként azért ennél könnyebb falatokkal is be lehet érni, bár utazásnál illik legalább megkóstolni). A szép vastag szeletet az esetek nagy részében grillen sütik, hiszen itt nem az a lényeg, hogy minden izomrost megfelelően átsüljön, sőt. Mint az az alábbi képen is látható, épp ellenkezőleg, a friss, félig nyers húsnak is megvan ám a maga varázsa.

Ezt a szeletet egy könnyű zöldségkörettel lehet egy picikét kiegyensúlyozni, azonban így is érezni fogjuk a hatását. Toszkána legtöbb éttermében hozzáférhető egyébként, hiszen tipikus toszkán fogás, a turisták is nagyon kedvelik és keresik, így egyértelmű, hogy egyetlen valamirevaló ‘ristorante‘ étlapjáról sem hiányozhat. S hogy tudjuk, mit is eszünk, nézzük meg hamar, milyen része is az a szarvasmarhának, ahonnan ezt a finom szeletet kikanyarítják:

Az alábbiakban pedig egy videót kínálunk, amelyen egy Filippo Neri nevű séf 5 percben megmutatja nekünk, hogyan is kell egy igazi, jófajta toszkán steak-et elkészíteni, szóval mindenkit arra bátorítunk, nyugodtan csinálja utána.