Visszanyúlva picit a korábban már említett olasz tésztákra, s összekapcsolva azt egy újabb ajánlóval ezúton szeretnénk felhívni a figyelmet a mindmegette.hu oldalra, amely talán Magyarország egyik legnagyobb, legátfogóbb receptgyűjteménye.

Mindenféle szempont szerint tudunk válogatni a számtalan konyhai fogásból, s nem csak elkészítési leírásokat, de átgondolt, jól szerkesztett cikkeket és ismertetőket is olvashatunk. Ebből egy közelmúltban megjelent írást szeretnénk kiemelni, melyet az általunk korábban már feszegetett téma, az olasz tészta ihletett. A cikkhez kellemes olvasgatást kívánunk, hozzátéve, hogy a leírásokon kívül természetesen számíthatunk itt igényes képekre, és klassz receptekre, mint általában.

Az 1911-es születésű Giovanni Ubaldo Panzani 1940-ben döntött úgy, hogy folytatja a család által megkezdett hagyományokat Parthenay-ban, és tésztát készít. A termékeket biciklivel szállította ki vásárlóihoz (az ember szinte látja maga előtt a ’40-es évek Francia(!)országát, és signor Panzanit a biciklin, nem igaz?). Az ő nevéhez fűződik a celofán csomagolás ötlete, mely 1950-ből származik, s szintén neki köszönhetjük a paradicsomos szószok ősét, amelyet fém dobozkákban már 1952-től kínált. Ki gondolná, hogy ezek a finom szószok, amelyeket (vagy legalábbis hasonlókat…) itthon is megvásárolhatunk, már több mint 60 éves múltra tekintenek vissza!

 

A csavar a sztoriban annyi, hogy Giovanni Panzani 1929-ben, 18 évesen felvette a francia állampolgárságot, s Franciaországban tevékenykedett. Olaszországban rettentő sokáig nem is ismerték Panzanit és a tésztáját, igazából multinacionális vállalattá akkor vált a cég, amikor 1973-ban megvette a Danone (azóta pedig már több tulajdonosváltáson is átment a cég, a tészta viszont maradt a régi). Az egyik, Franciaországban élő olaszokat megszólító blogon is viccesen említik meg, hogy ma már szinte mindenki azt hiszi, a Panzani olasz tészta. Pedig hát fentiek alapján azért nem egészen…

A Panzani oldalán egyébként a tésztagyártók végigvezetnek minket a tészta történetén is, s bár úgy tudjuk, a pontos eredete ennek az ételnek nem teljesen tisztázott, nyilván az etruszkokra visszavezethető szál az elfogadott szerte Olaszországban.