Mai írásunk részben kapcsolódik csak Molise-hez – tekintve, hogy korábban Abruzzo-val egy egységet alkotott a régió.

Félig-meddig molisei, pontosabban Molise-közeli, inkább Abruzzo-ból való mai cikkünk alanya, Teofilo Patini festőművész.

Választásunk azért is esett rá, mert az utóbbi időben kissé hanyagoltuk a művészeteket, nem árt így, ha egy kicsit ebben a témában is elmerülünk.

Teofilo Patini (1840-1906) Castel di Sangro szülötte. Földbirtokos és igen művelt családba született, felmenői nagy rajongói voltak a művészeteknek, így nem csoda, hogy hamar kapcsolatba került többek között a festészettel. Előbb filozófiát, majd szépművészetet tanult a nápolyi egyetemen. Tanulmányai után életének nagy részét – egy kis római kitérőtől eltekintve – főként L’Aquila városában és Castel di Sangro területén töltötte, ahol számtalan dolog viseli a nevét – gondolunk itt a városka főterére és a helyi focicsapatra is.

Patini főként olajfestményeket készített, képviselője volt az új olasz realizmusnak. Témái között találhatunk történelmi vonatkozásúakat, élete későbbi szakaszában a vallásos munkák kerültek előtérbe (freskók is kerültek ki a keze alól), de nagy hatást gyakorolt rá a vidéki emberek egyszerű élete, ahonnan szintén gyakran merített ihletet.

Utóbbira példa a „Vanga e latte” című képe, amely egy keményen dolgozó család mindennapjaiba ad egy pillanatnyi betekintést.

Vallásos témái közül talán az egyik legismertebb képe a „Buon samaritano”. Mindkét képe a cikkünket követő képgalériában megtalálható.

Családi élete kissé döcögősen indult, szerelme egy lánygyermeket szült neki, aki azonban a kapcsolatuk korai felbomlása és az anya nehéz anyagi helyzete miatt hamar árvaházba került. A pár később újra egymásra talált, és évtizedeket töltöttek együtt. További öt gyermekük született, akik közül többeket egészen pici korukban elveszítettek.

Teofilo Patini élete derekán súlyos szemproblémákkal küzdött, így az alkotás folyamata egyre lassabbá vált. Idősebb korára szívbetegség is kínozta, de a munkában ez sem akadályozta meg.

Aki részletesebben is szívesen olvasgatna – persze olaszul – annak ajánljuk szíves figyelmébe Enrichetta Santilli hosszabb lélegzetű írását a művészről, megspékelve egy klassz bibliográfiával, így aki egyre többre és többre kíváncsi, nem marad forrás nélkül.

Jó olvasgatást, képgalériánkhoz pedig kellemes lapozgatást kívánunk!