Tengerpart, móló – Trieszt
Ahogy arról már korábban írtam, Triesztben a nyugalmas séták, kalandozások ejtik rabul az embert.
Ebbe a városba is bele lehet szeretni – még akkor is, ha nem tűnik annyira „olasznak”, mint Róma, Firenze vagy Velence.
Ma meginvitállak titeket egy olyan sétára, melynek célja a víz közelsége lesz. Mert abból itt akad elég… Először nézzük meg a Canal Grandét, ami a város Velencét idéző hangulatát biztosítja. A tenger vize ugyanis egy kis csatornán becsorog, benyúlik a városba – nagyon régen ide még hajók is befutottak, és ki tudták rakodni rakományukat. Ma már a tengert és a Canal Grande belső részét egy négysávos út választja el egymástól (vagyis itt ível át), így hajók már nem futnak be, gyalogosan viszont szép sétákat tehetünk a partján. Valahogy így néz ki (ez egy 2022 őszi fotóm).
A másik, vízhez kötődő dolog, amiről írni akartam, az a Molo Audace, Triesztnek azon mólója, amihez már nem jönnek kikötni hajók, viszont promenádként kedvelt kiránduló- és minden bizonnyal randihelye a triesztieknek. Idén márciusban még egy hattyú is idetévedt, amiről a helyiek azt mondják, nemigen történik meg, valószínűleg eltévedt szegény. De egész jól elvolt a sirályok között. És kicsit még barátkoztunk is.
Azt talán kevesen tudják, hogy a Molo Audacét, amelyet eredetileg San Carlonak hívtak, az 1740-ben elsüllyedt San Carlo hajó romjai tartják. 1743-51 között épült, de akkor még jóval rövidebb volt. 1918-ban, az 1. világháború végén itt kötött ki az Olasz Haditengerészet első hajója, az Audace – ennek horgonya a Faro-ban (Faro della Vittoria, Trieszt világítótornya) ki van téve. Ezért is hívják Molo Audace-nak 1922 óta. S ahogy írtam, mivel a kikötői forgalom később áthelyeződött innen más közeli pontokra, ma már inkább promenád. Az Audace kikötésének emlékére készített bronz emlékmű a móló végén található.
Onnan visszatekintve pedig ilyen klassz látványt nyújt az esti Trieszt:
Remélem, ez egy újabb kedvcsinálónak megfelelt, úgyhogy útra fel, irány Trieszt!