Olasz néptánc. Hogy hangzik? Sokan még a magyar néptáncokkal is bajban vannak, de azért nézzük, mi a helyzet Itáliában!

Az egyik legismertebb néptánc a dél-olasz vidéken a tarantella. Első hallásra furcsa lehet egy ilyen név egy táncnak, viszont nem véletlen.  Etnokoreológusok* Olaszországban is régóta kutatják a ma is élő néptáncok történetét, és a tarantella elnevezése kapcsán az általunk is ismert pókig jutottak el. Állítólag akit a Taranto környékén, főként aratási időben jelen lévő olasz fekete özvegy, a tarantella megcsíp, őrült, olykor órákig tartó, rettentő gyors ritmusú táncba kezd, hogy kiizzadja szervezetéből a bekerült mérget. (Tehát látható, hogy a pók neve is beszédes, hiszen a városról kapta, melynek környékén előfordul.)

Más források a tánc kapcsán a tarantizmust, mint középkori betegséget említik, melynek jellegzetessége a mániákus tánc. Ez esetben az alany nagyon gyors táncba kezd, s gyakorlatilag nem lehet megállítani. Összefüggésben lehetett ez a már hivatkozott pókcsípéssel is, azonban ennél a betegségnél mentális problémákat is gyanítottak. Az azonban szinte biztos, hogy a XIII. századtól jegyeznek egy kb. 400 éven át időről-időre előforduló pókinváziót Taranto térségében, s állítólag a megcsípetteknél a szervezetbe kerülő méreg a nagy meleg hatására aratási időben (július-augusztus környékén) reaktiválódott, ezért volt szükség a fanatikus és megállíthatatlan táncra.

Az eredetmítoszok között szerepel egy görög néptánc is, melyet a görög nők táncoltak Dionüszosz isten tiszteletére.

Egy sokadik verzió szerint pedig a tánc – főleg ez a túlfűtött verzió – az egyház szemében bűnnek számított, ezt azonban ragyogóan ki lehetett játszani azzal, hogy bizonyos betegségekre gyógymódként írták elő. Ebben az esetben ugye, az egyház is megengedőbb volt, s mehetett a tánc, büntetlenül. (Egyébként kisebb depresszió esetén a táncot terápiás céllal még ma is javasolják, tehát egyáltalán nem valóságtól elrugaszkodott – bár tény, hogy nagyon kreatív – ötlet volt a tánc, mint kezelés bevezetése.)