Szeptemberben Velencében jártam, így beugrottam a kedvenc macskás könyvesboltomba.

Miután alaposan átbogarásztam azokat a részeket, amelyek kimondottan Velence történelmével foglalkoznak, egy olyan írónő munkáin akadt meg a szemem, aki helyi származású, a város Ca’ Foscari nevű egyetemén tanult, és mint a politika és történelem szakértője, elkezdett Velencéről írni. Lara Pavanettóról van szó.

Változatos történetei olyan eseményeket és helyeket tárnak elénk a városról, amelyeket a leglátogatottabb célpontok közé nemigen szoktak besorolni. Ennélfogva csupa olyan dologról lebbenti fel a fátylat, amelyek java része tényleg az újdonság erejével hat, és teljesen be tudja szippantani az olvasóját.

Sajnos, úgy látom, hogy magyar nyelven nem elérhetők a munkái, azonban akik beszélnek olaszul valamennyire, ne ijedjenek meg akár e-könyvként beszerezni, mert a nyelvezete kifejezetten könnyed és jól érthető – tényleg sztorik laknak a könyvben, az egész nem egy száraz, történelmi tényekkel megspékelt unalmas betűtenger.

Amikor böngészgettem a könyvek között, máris megragadta a figyelmemet a tűzpiros borító, amelyről a csalogató cím tekintett rám: Venezia che nessuno conosce – Velence, amelyet senki sem ismer. Máris nyúltam érte, hogy elolvassam a fülszöveget!

Lara Pavanetto – Venezia che nessuno conosce
Newton Compton Editori, 2020.

Mindjárt felkeltette a kíváncsiságomat, hogy milyen nyomokat hagyott vajon Leonardo vagy Macchiavelli Velencében; hogy hogyan védekeztek a pestis ellen; hogy mi történt a negyedik keresztes hadjárat idején; hogy Macchiavelli valóban titkosügynökként volt-e jelen a városban; s hogy milyen olyan sötét titkokra derül fény, amelyekről csak hosszas és alapos kutatás után lehet az írónak magának is fogalma. Szerencsénkre Lara Pavanetto ezeket az eredményeket olvasmányos formában osztja meg velünk, így könnyedén merülhetünk el a rejtélyek között, képzeletben a velencei csatornák mentén bolyongva.

Persze, nem csak egy piros könyv volt ott, a macskás könyvesboltban (amelynek becsületes neve: Libreria Alta Acqua). A fenti kiadásnak volt egy egy évvel korábbi „testvére” is, amely a Le incredibili curiositá di Venezia címet kapta – Velence hihetetlen érdekességei ez magyarul. Rögtön a másik mellé tettem a kezem ügyébe, nehogy valaki más lecsapjon rá – ugyanis elképesztően sokan tolongtak a boltban. (Sajnos jellemző, hogy a turisták nagy része a fotózkodás miatt megy csak oda, így táblák kérik őket, hogy ne vacakoljanak sokat, kattintsanak és menjenek, ha a könyvek nem érdeklik annyira őket. A fenti linkre kattintva a korábbi cikkemből kiderül, miért is olyan különleges egyébként ez a hely.)

Lara Pavanetto – Le incredibili curiositá di Venezia
Newton Compton Editori, 2019.

Itt is gyorsan megnéztem a fülszöveget, ami hasonló különlegességekkel csábított megvételre. Olyan elképesztő dolgok kerültek itt napvilágra, minthogy ki volt az első nő, aki Shakespearet fordított olaszra, hogyan esett szerelembe Casanova egy kasztrált fiúval (vagy mégsem? – ez talán a következő könyvemből kiderül!), szó kerül az operák és az impresszáriók világáról, Vivaldiról és kórusáról (akikről a Ciao, Itália! (Scolar Kiadó, 2022.) című könyvemben magam is írtam már. De ír a szerző a máglyán halálát lelő nemesasszonyról, a velencei harangtoronyról és más különlegességekről is, amelyeket érdemes elolvasni azoknak, akik igazi vonzódást éreznek ehhez a kifejezetten speciális városhoz. Nem csoda hát, hogy mindkét könyvet megvettem!

Remélem, kedvet tudtam csinálni az olvasáshoz az olaszul tudóknak – szerintem kitűnő szórakozás mindkét kiadvány. S ha Lara Pavanetto stílusa megragadott titeket is, akkor az ibs.it kiadónál bogarászhattok a szerző egyéb, eddig megjelent kötetei között – nekem most a muránói boszorkányról szóló könyve is felkeltette az érdeklődésemet…