Akik rendszeresen követik írásainkat, jól tudják, hogy ma történelem lesz a téma, és talán még arra is emlékeznek, hogy szőrmentén már foglalkoztunk Szardíniával ebből a szempontból.

Még a bizánci idők előtt Szardínia szigetén az ún. nuraghe-kort szoktuk alaposan megemlegetni, ami egy mind történelmi, mind (ha lehet ilyet mondani) építészeti szempontból egy különös színfoltja a Tirrén-tengernek. Kétrészes sorozatunkban kitértünk már egyrészt arra, hogy a nuraghe-kor egyáltalán milyen időszakra tehető, (i.e. 19. század – i.e. 2. század), majd pedig, hogy az oly jellemző építmények milyen részekből állnak, és feltehetőleg milyen funkciókat tölthettek be – így ezt most itt újra nem ismételnénk.

Fontos azonban látni, hogy Szardínia történelme a középkor előtt is nagyon változatosan alakult, hiszen a föníciaiak, a karthagóiak mind-mind szemet vetettek a szigetre, és meg is jelentek itt, sőt még a pun háborúk is érintették Szardíniát. Természetesen a római uralmat sem hagyhatjuk ki ebből a képletből, aztán a nyugat-római birodalom bukását követően már a korábbi írásaink segítségével picikét kiszámíthatóbbá válik a sziget történelme. Aki elmélyedne az előbbiek kapcsán, az ilsardo.it olasz nyelven sok segítséget ad.

A vandálok, majd a VI. században a bizánciak érkeztek meg a szigetre, akik egyébként erre az időszakra az egész Appennini-félszigeten végigvonultak már. A bizánci birodalom összeomlását követően a szárd őslakosok – akik már ekkorra számtalan nép átmasírozását voltak kénytelenek elviselni – négy területre (ún. giudicato) osztották a szigetet és így kormányozták azt.

A X-XII. században Pisa és Genova gyakoroltak fennhatóságot a sziget felett, majd a XIII. században kinevezték a szárd királyt, aki nem más volt, mint a már oly sokat emlegetett, nagy jelentőségű uralkodó, II. Frigyes fia, Enzo. Enzo-t egyébként hamarosan bebörtönözték, így a sziget újra pisai fennhatóság alá került. Ezekről az időkről is bőven tájékozódhatunk olaszul, a sardiniapoint.it is egy kiváló forrás ehhez.

Közben szerencsésen ellenálltak az arab hódításoknak, majd a XII-XIII. század környékén már bőven léteztek azok a „signoria”-k, amelyek a feudalizmus jellemzőjeként Európa más részein is jelen voltak. A XIII. században született egyébként az alábbi képen látható kvázi-alkotmány, amely Sassari városát és a hozzá tartozó területeket érintette.

Az Anjou- és aragóniai uralmat követően a Szárd Királyság a Savoyai-dinasztia kormányzása alá került, így lett belőle később Szárd-Piemonti Királyság, amely – az olasz egység kialakulásában a torinói Savoyai-ház kezdeményezésének okán – elsőként lett a kialakuló Olasz Királyság része az 1800-as évek második felében.

Az I. világháború annak ellenére érintette érzékenyen a szigetet, hogy területileg nem volt közel a harcokhoz. Mintegy százezer szárd katonát soroztak be ugyanis a háború ideje alatt, akik a sűrűjében, a lövészárkok mélyén küzdötték végig a véres harcokat.

A II. világháború első szakaszában nagyon komoly bombázásokat szenvedett el a szövetségesek részéről, majd az átállást követően az amerikai hadsereg irányítása alatt maradt egészen a háború végéig.

Pénteken Cagliari-ba látogatunk, utazzanak velünk akkor is!