Az egyik legfontosabb kérdés a régiók leírásánál az étkezés kérdése. Mit együnk, mit igyunk, mit kóstoljunk, ha Szardíniára visz az utunk?

A levesek ritkán kerülnek szóba, mindenki ugrik a minestrone hallatán egy nagyot, hisz azt ismerjük, hallottunk már róla. Más egyebet leves kapcsán az olasz területeken nem igazán ismerünk, azonban Szardínia bővelkedik ezekben, amelyek sok esetben olyan tartalmasak, hogy második fogásra semmi szükség nincsen. A sziget egyik legjellegzetesebb levese, ami sokkal inkább egytálétel már, hiszen a leves csak az egyik összetevő itt, a Suppa Cuata, vagy Zuppa Gallurese, amely az északi területek sajátja.

Suppa Cuata

Amire szükség van, az marhahúsleves, némi szikkadt kenyér szeletelve, jó sok sajt (lehetőleg szárd juhsajt (szeletekben és reszelve is)), némi petrezselyemmel és fűszerekkel. Az elkészítés viszonylag egyszerű: A kenyérszeletek sütőtálba kerülnek, amelyeket meglocsolunk a levessel, jó alaposan. Erre jön a sajtszelet, a fűszerekkel elkevert, reszelt vagy aprított sajt, s folytatódhat a rétegezés. Legfelülre hagyjunk egy nagyobb porció fűszeres sajtot, hogy a negyed órás sütés során szép, aranyszínű, ropogós teteje legyen a műnek. Azt nem lehet ráfogni, hogy nem elég kiadós a recept – akár a nálunk fellelhető hozzávalókkal is elkészíthető, s bár vélhetően teljesen más ízvilágot kapunk, az eredmény akár kifejezetten jó is lehet.

Aki egyébként híve a kenyereknek, azoknak említünk meg egy vicces nevű, ám nagyon érdekes szárd kenyeret, a civraxiu-t. Ez a tipikusan szárd pékáru egy kimondottan lapos kenyér, amelyet lehetőleg 2 kg-nál inkább nagyobbra, mint kisebbre sütnek, és az igazán jó minőségű hozzávalóknak hála nagyon sokáig friss marad. A kérge általában elég sötét színű, ami a többféle liszt keverékének köszönhető eredmény. A kenyér elkészítése nem rövid folyamat, eleve kétszer esik át a kelési fázison. Fantasztikus lehet!

Civraxiu

És akkor nézzünk egy-két édességet is, hiszen a hízlaló ételekből nem lehet hiány a mai napra. Az egyik finomság a casadinas vagy pardulas nevet viseli. Olyan süti, melynek alapja a jó sok éretlen sajt vagy ricotta, nem marad el a cukor sem, a jellemző ízeket pedig a citrom- és narancshéj adja. A recept alapján láthatjuk, hogy a kb. 40 percig sütött édesség elkészítése nem túl bonyolult, így hamar finom falatokkal lehet elkápráztatni a vendégeket, akik egy laza mediterrán ebéd után könnyedén falatoznak még biztosan ebből is.

Casadinas

Egy picit hasonló verzió, szintén sok sajttal, ám a végén mézzel megbolondítva, a sebadas. Ennek az ételnek is számos neve él, még a szárd nyelven belüli két fő dialektus is másként hívja – de erre majd a következő alkalmak egyikén térünk ki.

A lényeg, hogy az édesség mézzel készül, és ez azért lényeges, mert a szárdoknál a méz készítése nagyon fontos mezőgazdasági tevékenység, a terület ugyanis tökéletesen alkalmas arra, hogy különleges, finom mézek készüljenek.

A sebadas-hoz is van persze recept, mindenkinek ajánljuk a kipróbálást, a hozzávalók java része itthon is beszerezhető – a sajttal lehetünk gondban, improvizáljunk hát!

Sebadas con miele

Hát, közel sem jártuk végig a szárd gasztronómiát, kimaradtak a mai írásból a sajtok, a borok, a malacsültek, de úgy érezzük, lesz még alkalom pótolni, meg is tesszük hamarosan.