Sütőtökös rizottó
Itt az ősz, úgyhogy gondoltam, hozok egy igazán szezonális rizottó receptet a hűvös napokra.
Az olasz konyha receptjeinek igen nagy része a régi paraszti réteg hagyományait őrzi, trükkjeiben, fogásaiban arra támaszkodik. Nem véletlen, hogy az itáliai ételek java része nincsen túlgondolva, mindössze néhány összetevőből képesek az olaszok mennyei falatokat összeállítani, amelyeket sosem felejtünk – és valamiért nehezen reprodukálunk.
Talán ez a sütőtökös rizottó ellenpélda lesz, és sokaknak közülünk sikerül igazi olaszos ízt az asztalra tenni.
Az őszi időszak egyébként is közkedvelt zöldsége a sütőtök, amely sokáig eláll, így őszi és téli fogások is készíthetők belőle. Egy jó kis rizottónak pedig sosem tudunk ellenállni – ez sem bonyolult recept és egy-egy zöldfűszerrel megbolondítva még variálható is az ízvilága.
A recept:
Kell hozzá kb. 320 g rizs (kerekszemű lehetőleg), 100 g vöröshagyma, 750 g sütőtök (hámozva, darabolva kb. 600 g!), 1,5 l alaplé, 0,6 dl fehérbor, só, bors, olívaolaj – a végére pedig 50 g vaj és 80 g reszelt parmezán.
A hagymát apróra vágjuk, olajon mintegy 10 percig lassú tűzön sütjük (picit sózva), hogy szinte elolvadjon. Hozzáadjuk a kis kockákra vágott tököt, pár percig kevergetve pirítsuk, majd alaplét adagolva lassanként főzni kezdjük. Kb. 20 perc alatt lesz jó puha az állaga. Egy másik edényben szárazon lepirítjuk a rizst, hogy a szemek majd lassabban főjenek. 2-3 perc alatt elkészül a pirítás, jól átforrósodnak a rizsszemek. Ekkor hozzáadjuk a rizshez a bort, majd amikor az alkohol elpárolgott, a pirított rizst hozzátesszük a főtt tökhöz. További alaplé lassú adagolásával nem túl magas hőmérsékleten türelmesen főzzük, mintegy 15-20 percig. Ha a rizs állaga megfelelő, elzárjuk alatta a hőt, és fűszerezzük, hozzáadjuk a vajat és a parmezánt.
Rozmaringgal, kakukkfűvel vagy majorannával is fel lehet dobni, ha valaki szükségét érzi – vagy akár ezek bármilyen kombinációjával. Én kipróbálom! Ti is megpróbálkoztok vele?