Ha van, aki eggyé vált az ‘olasz színésznő’ fogalmával, az egészen biztosan mindenki számára Sophia Loren. 

Nyilván többen ide sorolják még Gina Lollobrigidát is, de ahogyan az a kritikusok megnyilvánulásaiból és a díjak számából is jól látható, Lollo alapvetően a szépségével került a vászonra, Sophia Lorennek azonban a szépség mellett a tehetségből is kijutott.

Ki hinné, hogy idén már 80 éves lesz! Természetesen az látszik, hogy a ma is figyelemre méltó külsejéhez kívülről jövő segítséget is igénybe vett, de szerintem sokan nem bánnák a hölgyek közül, ha 80 évesen ilyen tartással tudnának bevonulni bárhová.

A színésznő 1934. szeptember 20-án született Rómában. Édesapja nem vette feleségül anyját, sőt magára hagyta a családot, de később újra egymásra találtak egy rövid időre, így történhetett, hogy Sophia Lorennek idővel húga született.

Teljesen női környezetben nőtt fel, hiszen édesanyja mellett húga és nagyanyja alkotta a családját. A háború alatt a Nápoly melletti Pozzuoli-ból menekülniük kellett, de csak Nápolyig futottak, majd a háború után visszaköltöztek eredeti lakhelyükre és italkimérőt nyitottak a nappalijukban.

A fiatal Sophia tizenévesen egy szépségversenyen tűnt fel, majd 1951-ben volt először látható filmen, a Quo vadis-ban kapott egy picike szerepet. Innen pedig nem volt megállás, egymást követték az egyre komolyabb szerepek, miközben a szerelem is rátalált. A nálánál több mint 20 évvel idősebb Carlo Ponti producer csábította el igen fiatalon, aki abban az időben azonban még nős volt. A helyzeten változtatni igencsak nehézkesnek bizonyult, hiszen akkkortájt (az ’50-es évekről beszélünk) a válás ismeretlen fogalomnak számított Olaszországban. Azt tudjuk, hogy az olaszok életében a katolikus egyház igen fontos szerepet játszik, a Vatikán közelsége erre nyilvánvalóan ráerősít, s az erkölcsök védelme kiemelkedő fontossággal bír (legalábbis papíron mindenképpen).

Közben 1953-ban, az Aida filmfeldolgozásában megkapta első főszerepét, s mivel igen jó kritikákat zsebelhetett be, előbb-utóbb Hollywood is felfigyelt rá, aminek köszönhetően megkezdődött a tengerentúli pályafutása is.

Marcello Mastroianni-val először 1954-ben játszott együtt a vásznon, akivel aztán a továbbiakban majd’ 20 filmben alkottak egy párt, és az olaszok kedvenc álompárja lettek – egyértelműen csak a moziban.

1957-ben – ha már egyszer tengerentúli útra vállalkoztak – úgy döntöttek Carlo Ponti-val, hogy összeházasodnak Mexikóban, mivel otthon erre nem volt lehetőségük. Az egyház köreiben ez óriási felháborodást váltott ki, így egy ideig nem tértek vissza olasz földre, különös tekintettel arra, hogy közben 1958-ban Sophia egy 5 filmre szóló szerződést írt alá a Paramount Pictures-nél. Játszott együtt ebben az időben Cary Grant-tel, Frank Sinatra-val, Peter O’Tool-lal, Gregory Peck-kel és Clark Gable-lel  is. Csupa nagy név, szinte felfoghatatlan ez a lista.

Az egyik legmeghatározóbb év a színésznő karrierje szempontjából az 1960-as, amikor is legforgatták a ‘La Ciociara’ című filmet (angol nyelvterületen Two Women címmel futott), Vittorio de Sica rendezésében.

A filmben eredetileg Sophia Loren játszotta volna el a lányt, azonban meggyőzőbbnek tűnt az anya szerepére, s így alakult, hogy 26 évesen egy tizenéves lány anyját játszotta el. Tette mindezt annyira megrendítően, hogy 1961-ben kiosztották a történelem első idegen nyelvű filmjéért  és főszerepéért járó Oscar-díjat, Sophia Lorennek. A díjra olyannyira nem számítottak, hogy a színésznő a rendezvényen meg sem jelent, a díjat nevében Greer Garson vette át: