Mivel mostanában Velence kiemelt szerepet tölt be az életemben, újfent róla mesélek.

Tulajdonképpen most vettem észre, hogy a Sóhajok hídjáról még nem is igazán írtam, pedig egy fontos állomás a velencei kirándulások során és építészetileg is érdekes megoldás, amelyre korábban nem is igen volt példa.

A híd a Dózse Palotát és a mellett lévő épületet, az Új Börtönöket (Prigioni Nuove) köti össze. A börtön korábban a Dózse Palota épületében volt, ám egy 1577-ben bekövetkezett tűzben a börtön annyira megsérült, hogy végül a Palota mellett egy új épületet dedikáltak neki.

Sóhajok hídja
Forrás: informagiovani-italia.com

Az elítéltek tárgyaláshoz és kihallgatáshoz való kísérgetéséhez azonban biztonságosabb volt a régi, épületen belüli mozgás – ezért az akkori dózse, Marino Grimani megterveztetett és megépíttetett egy hidat, ami a fent említett két épületet összeköti. Építészeti érdekesség, hogy az 1600-as évek elején barokk stílusban épült, és gyönyörű, hófehér isztriai követ használtak hozzá; illetve, hogy az építész (Antonio Contin) épp annak a mesternek az unokája, aki a Rialto hídját (mármint annak kőből épült verzióját) tervezte (Antonio da Ponte).

A legenda romantikus változata szerint a szerelmesek sóhajairól kapta nevét, akik alatta suhantak át egy gondolán, ám ezt a rózsaszín elképzelést az élet azért átírja. Sokkal inkább kaphatta a nevét ez a híd azokról a sóhajokról, melyek az elítéltek ajkát hagyták el az örök bezártság felé tartva, miközben egy utolsó pillantást vetettek a kanálisra (ami ez esetben a Rio di Palazzo) és úgy egyáltalán a városra.

Szomorú történet – ám mégis (vagy épp ezért) Velence egyik legemblematikusabb része lett a híd. Különös története pedig nyilván csak fokozta az érdeklődést, ami körülveszi.

Aki Szegeden jár, ott is találhat egy Sóhajok hídját, habár ezt nem az elítéltek használták, hanem maga I. Ferenc József császár kelt át rajta a Bérpalotából a Városházára, amikor az árvíz utáni újjáépítést megtekintette.

A hídnak aztán készült még párja Oxfordban és Cambridgeben is – ez utóbbiak is mind két épületet kötnek össze – cambridge-i ráadásul szintén vízfolyás felett ível át.