Mivel tettünk egy ígéretet a Savoyai-ház kapcsán a keddi írásunkban, most próbáljuk ehhez tartani magunkat, és megnézzük, hogy ez a dinasztia milyen szerepet játszott a mai Olaszország életében. 

Elöljáróban csak egy borzongató információ: a dinasztiát 1008-ban alapították, és a család leszármazottai ma is élnek, őseiket teljesen pontosan vissza tudják vezetni több mint 1000 évvel ezelőttig. Vajon milyen érzés lehet úgy élni, hogy tudják, egy milleniumnyi időre visszatekintve egy fél világ ismeri a történetüket – sokszor tán részlesebben, mint ők maguk? Nem könnyű ebbe belegondolni sem, igaz?

Nos, egy ilyen felütés után nyilván végig kell nézegetni azt a bizonyos családfát, hogy az ember picit képbe kerüljön. Reméljük, hogy ennek a cikknek a végére mindenki közelebb jut az észak-nyugati olasz területek grófjaihoz, hercegeihez és királyaihoz, mint amennyire eddig volt. Kalandozzunk akkor vissza az időben, és egy-két emblematikus figurát kiragadva nézzük meg, kik is voltak ezek a Savoyaiak.

Altacomba-i apátság, ahol sok Savoyai gróf és herceg maradványait őrzik

Ahogy azt a wikipédia vonatkozó oldalán olvashatjuk, a dinasztia egy Savoya (a mai Franciaország területén) és Piemonte területén uralkodó család, amely grófokkal, hercegekkel majd királyokkal kormányozta eleinte az észak-nyugat olasz területeket, később Szicíliát, majd Szardíniát is – végül pedig az egyesített Olaszországot.

A dinasztia alapítását Fehérkezű Umberto nevéhez kötjük, ő és leszármazottai alkották a család fő ágát. Akik ma Savoyaiként definiálják magukat, már nem ebből a fősodorból valók, hiszen a XVII. században a főági Savoyaiak fiúörökös nélkül maradtak, így a család egyik oldalága, az ún. Savoyai-Carignano ág vitte tovább a vért és a nevet. Az általunk már jól ismert II. Viktor Emánuel – aki az egyesített Olasz Királyság első uralkodója volt – is ebből az ágból eredeztethető.

A Savoyai hercegség kialakulása

Zárójelben tesszük hozzá, hogy a dinasztiának nem csak ez az ága létezett párhuzamosan a főággal, számos másik ág is ismert volt a történelem során, közülük több a XIV. és XVIII. század között kihalt, mások tovább „húzták” – például a Savoyai-Genovai ág kihalását 1996-ra datálják, de a Villafrancai leszármazottak is 1888-ig hallattak magukról. Ha valaki a történelemnek a Savoyai-házzal foglalkozó részébe ássa bele magát, láthatjuk jól, hogy egy századokon átívelő, bonyolult családfa felgöngyölítését vállalja, amelynek vizsgálata, kutatása egy egész karrierre, vagy életre való feladatot adhat – szép kihívás lenne, ez kétségtelen.

Geopolitikai helyzet 1494-ben az Appennini-félszigeten

A Savoyai-ház az alapítástól elkezdve évszázadokon keresztül gyarapítgatta területeit, s a politika, a történelem ebben számos esetben a kezükre is játszott. A XIV. században a Német-római Császárság adott területeket a családnak, és a spanyol örökösödési háborút lezáró utrecht-i- békéből is profitált a dinasztia. A rövid történetet egy 16 diából álló anyagban is pillanatok alatt át lehet tekinteni – persze olasz nyelven.

Geopolitikai helyzet 1796-ban az Appennini-félszigeten

Az alapító – Fehérkezű Umberto – kapcsán túl sok információnk nincs ugyan, ám az biztos, hogy valahonnan Magdeburg környékéről származhatott. Utánanéztük annak is, mi lehet a háttere ennek a fura elnevezésnek, azonban azt találtuk, hogy nagy valószínűséggel egyrészt jóval a halála után „ragadt rá”, másrészt pedig jó eséllyel elírásból származik. A források ugyanis azt találták, hogy az eredeti ragadványnevet (blancis moenibus = a fehér erődökből való (ami az Alpokra utal)) véletlenül a történelem során elírták (blancis manibus = fehérkezű), így egy buta tévedés vagy figyelmetlenség évszázadokra olyan nevet aggatott egy történelmi személyre, ami finoman szólva sem túl helytálló.

Itália 1815-ben

Az biztos még, hogy Umberto különféle politikai segítségeiért cserébe a környező grófok, uralkodók különleges jogokat biztosítottak a számára, így mind területi, mind vagyoni szempontból szépen tudott gyarapodni. Többek között ilyen jog volt annak eldöntése, hogy az Alpok hágóin keresztül ki az, aki a Pó-alföldre léphet – ez pedig egy igen fontos lehetőség volt például a kereskedelem kontrollja szempontjából.

I. Umberto di Savoia

A leonardo.it oldalon található egy nagyon szépen összeszedett családfa, amely a kezdetektől egészen napjainkig végigköveti a Savoyai-ház vonalát, házastársakkal, örökösökkel bezárólag. Ez áttanulmányozni is egy szép kihívás – ki tudja, vajon mennyi időt emészthetett fel az összeállítása.

A grófok időszakát az alapítástól a XIV. század közepéig számítjuk, utána Savoya urai hercegséget tartottak fenn, amely jó 300 évig így is maradt, a hercegség korát a XVII. század közepén a királyság vette át, hiszen ebben az időszakban lettek a Savoyaiak Szicília királyai (miután ezt a címet birtokolták már Ciprus, Örményország és Jeruzsálem vonatkozásában is).

Közel egy évszázaddal később, az 1700-as évek első felében elvesztették Szicíliát, megszerezték helyette az uralmat Szardínia felett, és a Szardíniai Királyság címe alatt gyakorolták hatalmukat egészen az olasz egység kialakulásáig, 1861-ig. Az olasz egység megalakulásakor II. Viktor Emánuel a frissen megalakult Olasz Királyság ura lett. Őt fia, I. Umberto, majd annak leszármazottja, III. Viktor Emánuel követte a trónon. Utóbbit az Olasz Köztársasági kikiáltásakor, 1946-ban távolították el a pozíciójából – és szűnt meg egyúttal a királyság intézménye is az országban.

Következő írásunkban II. Viktor Emánuel lesz a témánk, aki az olasz egység megalakulása körüli tevékenysége kapcsán az egyik legérdekesebb személyiség a Savoyai-ház képviselőinek sorában.