Trento városának egy általunk még nem ismertetett védőszentjéről, San Vigilio-ról lesz ma szó.

A szent a IV. században élt, kb. 355-405 között. Római születésűnek tartják sokan, ám ez nem teljesen bizonyított tény, mint ahogyan egyébként az élete alakulását tekintve sincs teljes konszenzus a kutatók között. A legenda szerint már gyerekkorában Trento-ba került anyjával és két testvérével (akik később szintén szentté avattattak); apjáról gyakorlatilag semmit nem tudunk.

Tanulmányait Athénban és Rómában folytatta, a korban népszerű teológiai-filozófiai szakokon. (Ennek mondjuk az is az oka, hogy a középkorban ezek a szakok jelentették a képzés csúcsát – ha valaki belemerül a neveléstudomány történetébe, akkor ennél egyébként még érdekesebb dolgokat talál, különösen akkor, ha gender oldalról közelíti meg a témát, de most kanyarodjunk vissza az eredeti mondandónkhoz.)

Mártírok – San Vigilio balról

A régió területén ekkor még nagyon sok feladat állt a keresztény hittérítők előtt, Vigilio fel is vette ezt a kesztyűt, olyannyira, hogy végül Trento érseke lett. A hittérítés – ahogy azt várhatjuk a történetben – lett a veszte, hiszen a keresztény tanoknak ellenálló pogány, barbár népek igencsak megharagudtak rá, így testvéreivel és néhány misszionáriussal együtt az áldozatukká lett. Botokkal és fapapucsokkal (!) támadtak rájuk, az óriási verésbe bele is haltak.

Fentiek alapján nem is csoda hát, hogy szinte minden ábrázolásban úgy jelenik meg, hogy kezében botot és papucsot tart. Az eset egyébként Val Rendena-ban történt, maradványait később szállították Trento-ba, amelyek állítólag ma is a katedrálison belül vannak.

San Vigilio

A szent nevéhez természetesen kapcsolódnak legendák is – általában megfigyelhető, hogy jónéhány érdekes történet vezet egy-egy szent igen brutális meggyilkolásáig, így bármelyikükkel foglalkozunk is behatóbban, biztosan találunk pár olyan momentumot, amely érdekesnek vagy különlegesnek ígérkezik.

Vigilio esetében azt mondják, hogy amikor egy alkalommal Val Rendena-ból menekült, nem sikerült kiutat találnia, így megállt egy sziklánál és kiútért fohászkodott. A sziklán egy átjáró keletkezett (amely természetesen ma is megvan), s ezen keresztül hamar elérte Trento városát, így megmenekült üldözői elől.

A város védőszentjévé fogadta, a korszakban létező templomot és a később épített katedrálist is az ő nevének szentelték.

Ünnepét minden évben júniusban tartják, a festivigiliane.it oldalán részletes program található az idei rendezvényről, így képet kaphatunk, hogyan is zajlik mindez Trento-ban. Hátha jövő nyáron épp egy ilyen mókára szottyan kedvünk!