Bari védőszentjének tartják, de San Nicola di Mira néven is találkozhatunk azzal a szenttel, akit hagyományosan az olasz Babbo Natale névadójaként és „eredetijeként” tartanak számon.

San Nicola a III. században, valamikor i.sz. 261 és 280 között született egy mélyen hívő katolikus családba. Szüleit nagyon fiatalon elveszítette a korabeli pestisjárvány miatt. Ám már szinte gyerekfejjel sokat jelentett számára a jótékonykodás, így örökségének nagy részét szétosztotta a szegények között, amivel meg is alapozta későbbi jó hírnevét.

Amikor Myra városába költözött, papi szolgálatot vállalt, és nem sokkal később ő lett a város püspöke. Diocletianus császár keresztényüldözése során börtönbe került, ahol mintegy nyolc évet töltött. Onnan kiszabadulva folytatta vallásos tevékenységét még mintegy harminc éven át, s végül ez a város lett halálának helye is.

Basilica di San Nicola – Bari

San Nicola nevéhez – ez ugye, már-már természetes – legendák is kapcsolódnak. Egyik ezek közül, hogy megtudta, egy elszegényedett nemes prostitúcióra akarta kényszeríteni három lányát, akiket nem sikerült időben és jó feltételekkel kiházasítania. Nicola három egymást követő éjjel egy-egy jókora összeget tartalmazó erszényt dobott a házba – utalva a három lány hozományára, megmentve így őket a rájuk váró szomorú sorstól.

A másik legenda szerint a szent újraélesztett három kisgyermeket, akiket egy hentes megölt, azzal a szándékkal, hogy húsukat eladja.

Néha azért én a magam részéről elborzadok, milyen történetekkel szórakoztatják a híveket az egyházi tanítások – sokszor szabályosan film- vagy sorozat-forgatókönyv íze van a dolognak.

Eredetileg a myrai katedrális őrizte az ereklyéit, azonban a történelem viharai (muzulmán megszállás, miegymás) elsodorták, így számos város és katedrális állítja, hogy a szent ereklyéi, vagy legalábbis azok egy része az övék. Így lehetséges, hogy Bukaresttől Barin és Myrán át egészen Bulgáriáig ennek a szentnek mindenhol „nyoma van”. Nyilván minden egyházi intézmény számára fontos a tudat, hogy egy szent ereklyéit őrzik, de ha őszintén magunkba nézünk, azért ennyi szent ilyen (anatómiailag megmagyarázhatatlanul) sok csonttal nem biztos, hogy létezett. Egyébként a wikipedia nagyon szépen leírja, hogyan utaztak a maradványok az egyes városok között, milyen utat járt be a szent a halála után. Európában mintegy 13-15 város védőszentjeként tiszteli San Nicola-t, Franciaországtól Görögországig.

San Nicola ünnepét december 6-án tartják minden évben. Ezek a napon Bariban a bazilika földalatti sírjához járul a klérus, ahonnan vesznek némi mirhát, amelyből a világ minden tájára küldenek. A mirha csodatévő hatásairól számos leírást találhat a kutató kedvű olvasó.

San Nicola egyébként Bari ünnepei közül az egyik, vallási szempontból legmeghatározóbban adja.

A bari bazilikában járva pedig nem csak vallási elmélyülésre van lehetőség, de még múzeumlátogatásra is nyílik alkalom.

Aki szívesen hallgatna barokk muzsikát a témával kapcsolatban, annak ajánljuk figyelmébe Giovanni Bononcini oratóriumát, amely San Nicola életét dolgozza fel. A kiadó szerint Bononcini munkáit méltatlanul hanyagolják, kifejezetten kevés művét rögzítették eddig, pedig a barokk időszak egyik kedvelt mestere volt.

Búcsúzóul linkelünk egy angol nyelvű leírást is arról, hogy Bari városa hogyan ünnepli a thethinkingtraveller meglátása szerint San Nicola napját.

Kellemes további böngészést kívánunk!

Giovanni Bononcini – San Nicola